Egy ölelés
Soósné Balassa Eszter
Forrás: Múzsák Könyvtára
Mikor unokáimat simogatom álomba,
eszembe jut mikor én gyermek voltam.
Nagyanyám két dolgos simogató keze,
fejemet oly lágyan, féltőn simogatta.
De sokszor elrejtett köténye mögé,
mikor rosszalkodni volt kedvem.
Soha nem feledem a pillanatokat,
mikor apró gyermekként átölelt.
Most én ölelem aprócska unokáimat,
ugyanolyan féltő gondoskodással.
De jó lenne néha odabújni, nagyanyám
mindent eltakaró köténye mögé.
De az az idő már csak emlékemben él,
átadok mindent, amit tőle kaptam én.
A féltést, a simogatást, az ölelést,
a pillanatot mely bennem is újra él.
eszembe jut mikor én gyermek voltam.
Nagyanyám két dolgos simogató keze,
fejemet oly lágyan, féltőn simogatta.
De sokszor elrejtett köténye mögé,
mikor rosszalkodni volt kedvem.
Soha nem feledem a pillanatokat,
mikor apró gyermekként átölelt.
Most én ölelem aprócska unokáimat,
ugyanolyan féltő gondoskodással.
De jó lenne néha odabújni, nagyanyám
mindent eltakaró köténye mögé.
De az az idő már csak emlékemben él,
átadok mindent, amit tőle kaptam én.
A féltést, a simogatást, az ölelést,
a pillanatot mely bennem is újra él.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!