Ezen az oldalon elemezheted
Bonnie Marcelé „Az őrangyalom álma”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ma egy angyal állt meg mögöttem,
2
Hallottam szárnycsapását amint suhan.
3
És akkor megértettem miért nem félek,
4
Pedig az életnek rajtam hatalmas súlya van.
1
A terhet vállamról leveszi, hirtelen elillan,
2
De ott terem, ha szükségét érzi szótlanul.
3
Büszkén viseli, hogy léptem, árnyam követi,
4
Kifeszített sors kötélen billeg ártatlanul.
1
S mosolya felcsillan, nyugtatón, csendben,
2
Mint fénysugár beragyogja a kicsiny szobát.
3
Csak követ, mögöttem áll, figyeli el ne botoljak,
4
Tettéért nem vár sem köszönetet, sem hálát.
1
És én, mint kinek óvják sietős lépteit,
2
Magamra figyelek, hogy jó irányba haladjak,
3
Ne fáradjon el, míg terelget szorgos angyalom,
4
Nem akarom, hogy neki sok feladatot adjak.
1
És egy vakmerő, fárasztó nap után,
2
Hidak pillérén átsuhan, mint kósza árny,
3
Csak én látom, hogy elbóbiskol, szemét lecsukja,
4
Pihenteti szép selyemből szőtt szárnyát.
1
S akkor betakarom ábránd lepedővel,
2
Álomba ringatja a holdvilágos éj.
3
Fülébe súgom, aludj nyugodtan,
4
Nem cselekszem rosszat, míg pihensz, ne félj.