Az őrangyalom álma

Forrás: Az őrangyalom álma

Ma egy angyal állt meg mögöttem,
Hallottam szárnycsapását amint suhan.
És akkor megértettem miért nem félek,
Pedig az életnek rajtam hatalmas súlya van.

A terhet vállamról leveszi, hirtelen elillan,
De ott terem, ha szükségét érzi szótlanul.
Büszkén viseli, hogy léptem, árnyam követi,
Kifeszített sors kötélen billeg ártatlanul.

S mosolya felcsillan, nyugtatón, csendben,
Mint fénysugár beragyogja a kicsiny szobát.
Csak követ, mögöttem áll, figyeli el ne botoljak,
Tettéért nem vár sem köszönetet, sem hálát.

És én, mint kinek óvják sietős lépteit,
Magamra figyelek, hogy jó irányba haladjak,
Ne fáradjon el, míg terelget szorgos angyalom,
Nem akarom, hogy neki sok feladatot adjak.

És egy vakmerő, fárasztó nap után,
Hidak pillérén átsuhan, mint kósza árny,
Csak én látom, hogy elbóbiskol, szemét lecsukja,
Pihenteti szép selyemből szőtt szárnyát.

S akkor betakarom ábránd lepedővel,
Álomba ringatja a holdvilágos éj.
Fülébe súgom, aludj nyugodtan,
Nem cselekszem rosszat, míg pihensz, ne félj.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.