Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Varjak a hóban”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Az út szélén őrként álló, az erős szélben
2
siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok,
3
fenyegető árnyak a félhomályban,
4
éjsötét fekete varjak gubbasztanak,
6
Sötétlőn fénylő tollukon megcsillan,
7
búcsút int az alkonyat.
4
Ma már csak némán kuporognak
10
Csak ülnek, nem repülnek.
11
Nagy fekete csőrük zárva, szótlan.
12
Rekedt károgásuk, torkukba fulladt.
1
Felettük a magasban, fenn az égen,
2
vészterhes sűrű, sötét felhők gyűlnek.
3
Tömöttek, súlyos terhet hordoznak.
4
Keservesen cipelik,feszülnek,
5
belsejük majd kipattan.
6
Terhüket tovább tartani,
1
S íme, most megnyílnak.
2
Megjelennek a légben, az első lebegő, szálló,
3
föld felé tartó játékos, egymást kergető,
5
Egyre erősebben esik, a hó kavarog,
6
szinte sistereg, sőt zuhog már, szakad is,
7
s lám fehérbe öltözik a táj máris.
1
Az egyre csak hulló fehér hó
2
megtapad a varjak sötét tollán,
3
s varázsol fekete ruhájukból
5
A varjak így megváltozva,
6
új ruhájukban pompázva,
9
messzire szálló károgással,
10
köszöntik a régit felváltó újat.
2
hó, fagy, s jég kisérte.
6
mások által elmarasztalt,
7
felemás érzelmeket szülte