Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „A magány”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Szenteste van, szíved őrülten fáj,
2
csendes magányban magában zokog.
3
Hiába a szépen megterített asztal,
4
nem érdekel, hogy itt a karácsony.
1
Magával vitte a karácsony varázsát,
2
mikor kedvesed lelke távozott.
3
Nincs már ünnepi hangulat,
4
nincs karácsonyfád, minden csupasz.
1
Csak a hatalmas űr van a szívedben,
2
mióta ő átlépte a Fény kapuját.
3
Az első karácsonyod nélküle,
4
szívedben oly nagy most a hiány.
1
Hiába a gyermekzsivaj, te ott bent
2
őrült magány fogságában vagy.
3
Mosolyogsz kifelé, de szíved zokog,
4
és akkor átölelnek az angyalok.
1
Szíved úgy érzi, ő lett az az angyal,
2
ki ezután is hű társadként kísér.
3
Végig életutadon melletted sétál,
4
és angyalként szárnyával átkarol.