Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Öltések”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy tű pihen a kezemben,
2
nem szúr, csak emlékeztet.
5
mielőtt dönteni kellene.
3
mit félbehagytam, mindabból.
4
Nem mindet húzom feszesre,
5
van, amit lazán hagyok az időnek.
1
A szálat átöltöm tegnap szövetén,
2
fény villan rajta régi időkből.
3
Színek csomóznak emléket, nevet.
4
Megáll a kezem minden öltésnél,
1
Az anyag feszül, s bennem az emlék!
2
Javítást nem minden szakadás kér.
3
Fájdalma nem mindnek szól hangosan.
4
Van, amelyik csak úra felnyílik,
2
összefogni az idő vásznán,
3
egy régi ígéret egy igen talán.
4
Amint átvezetem a varázstű szálát,
5
érzem, nem minden hiány csupán.
1
Van, mit megjavítani nem tudok,
2
csak a megszokás köré varrok
4
egy kevés elfogadást, ha már
5
szerelmet nem ölthetek.
1
A tűt leteszem, a szál meleg.
3
Majd újra felveszem, s remélem,
4
egyszer összeforr végleg