Öltések

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

Öltések

Egy tű pihen a kezemben,
nem szúr, csak emlékeztet.
Hideg fénye néz rám
egy pillanatra,
mielőtt dönteni kellene.

Szálat fűzök bele
a kimondatlanból,
mit félbehagytam, mindabból.
Nem mindet húzom feszesre,
van, amit lazán hagyok az időnek.

A szálat átöltöm tegnap szövetén,
fény villan rajta régi időkből.
Színek csomóznak emléket, nevet.
Megáll a kezem minden öltésnél,
vajon ezt lehet?

Az anyag feszül, s bennem az emlék!
Javítást nem minden szakadás kér.
Fájdalma nem mindnek szól hangosan.
Van, amelyik csak úra felnyílik,
amikor nagy csend van.

De van, mit óvni kell,
összefogni az idő vásznán,
egy régi ígéret egy igen talán.
Amint átvezetem a varázstű szálát,
érzem, nem minden hiány csupán.

Van, mit megjavítani nem tudok,
csak a megszokás köré varrok
egy kis türelmet,
egy kevés elfogadást, ha már
szerelmet nem ölthetek.

A tűt leteszem, a szál meleg.
Nem bomlik tovább.
Majd újra felveszem, s remélem,
egyszer összeforr végleg
az elvarratlan szál.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.