Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „A pásztor, aki nem ért oda”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A többiek időben elindultak
2
Az éj a csillagok alatt reszketett
3
Az emberek sorban suttogtak:
4
A Megváltó ma megszületett
5
A pásztor csak bólintott,
6
megforgatta kezében a botot,
7
és nézte, hogy a parázs csillogott.
1
Ő még a tűznél melegedett
2
Még egy korty, csak egy pillanat
3
Nem is tudta, miért nem sietett
4
S már messze ragyogott a csillag.
5
Talán nehéz volt a szíve,
6
vagy a csodától nagy a félelme,
7
bántotta tán koszos ruhája szégyene?
1
Azután útnak indult végre
2
A dombok mögött csönd maradt
3
Már csak a por volt kísérője
4
Lelkéből csak mély sóhaj szakadt.
5
Mások nyomát nem találta,
6
mint bűne, oly súlyos volt lába,
7
nem segített lelkén senki vigasza.
1
Évek múltak, a nyáj megfogyott
2
Az ő haja deres lett, a szeme mély
3
Öreg házban gyertyaláng pislogott
4
Egy este későn a falu legszélén.
5
Lángja lobbant, mint valaha,
6
sírt a gyermek, tán angyal szava,
7
csak segítségért kiáltott egy anya.
1
A pásztor kézbe vette a gyermeket
2
A kis test melege beégett szívébe
3
És akkor minden lényeget megértett
4
Nem érhet oda mindenki éjfélre.
5
De aki egyszer erre az útra tér,
6
mintha újra megnyílna neki az ég,
7
eljön hozzá s megérinti őt a magas fény.
1
Így nem járt ő Betlehemben soha
2
Krisztus jászolágyát nem is láthatta
3
De később megszületett neki is a csoda
4
s megérkezett a Megváltó elfogadása.
5
Mert az út célja nem a sietség,
6
hanem az úthoz való megérkezés,
7
a hit: a Gyermek felnőtt és bennünk él.