Ezen az oldalon elemezheted
Gyurkó Mónika „Körtefa”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ahogy itt állok ezen a deres téli hajnalon,
2
eszembe jut, hogy milyen is voltam egykoron.
3
Eszembe jut, hogy minden egyes tavaszon,
4
lombkoronám virágba borult egykoron.
1
Emlékszem rá, milyen délcegen álltam,
2
s arra is, hogy minden zord időt kiálltam.
3
Emlékszem rá, hogyan hullott gyermekem
4
a fagyott földre, megannyi jeges reggelen.
1
Eszembe jut, hogy jöhetett szél,
4
a madárkáknak oltalmazó otthont adtam.
1
Mára mindez már csak rongyos jelmez,
3
s vele az erőt adó napsugár,
4
hátamra palástként feltesz.
2
Levelem is mind lehullott.
3
Gyökereim még gyengén kapaszkodnak,
4
de új tavaszt, már sosem hoznak.