Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „Porban Gyalogló Életvonalak”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mert már széthulló vesszőfutásnak
3
melyben élni kényszerültünk;
5
de inkább közhasznú tehernek,
6
akiket sújtanak közüzemi számlák
7
éppen úgy, akárcsak adóterhek,
9
míg csupán soványka léte kitart,
11
terhekkel terhesülni látszik,
13
egybeszabadott sors-jövőt kimérők;
14
mert senki sem kíváncsi
16
vajon még mennyi porban
18
mint alantos kígyó-ivadékoknak
3
egyedül az emberre várakozik,
4
hogy együtt kelljenek át
5
elmúlásaik másvilág-folyóin?!
6
Sokan még csupán sejtik,
7
mikor anno a születésben
9
egy egész életnyi magányba,
11
hogy lelke mélyén viselős lesz
12
a tudatos egyedüliség hatalmával.
2
vigyorgó örömökkel vizslatták
3
az átlag ember vesztét,
5
már önmagában is öngyilkosság;
6
tépett sebeiket nyaldosva
1
Mélyreszántó gond-barázda
2
a homlok egész redőzete,
3
mintha elfelejtett volna
4
szándékosan mosolyogni is.
5
Az ember most még bizton tudhatja:
7
ritkán pusztulhatnak végleg
8
Lét-gyökerei a kicsinyes Létnek.
1
Mert az ember az anyaöltől
2
egészen a Halálig titkos,
3
láthatatlan karaván-utakon
5
mindenünnen egyvégtében
6
kilátszana a néma cinkos-türelem,
7
mely már mindenki méltó társa;
8
kisstílű verebek cápafogsorú
9
macskákkal flörtölve cicázzak,
10
s miközben imitt-amott
11
azért még be kellene perelni
12
a pergamen-sárga paragrafusok
13
passzusait az egyszer átlag