Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Nélküled”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy újabb év kezdődött nélküled. Már a második.
2
Hiányzol, és a remény egyre csak halványodik.
3
Az elmúlt évben tanultam, hogy tudlak elengedni,
4
De nem ment, mert képtelenség téged nem szeretni.
1
Lelkembe költöztél, nem csak a szívembe,
2
Nem tudom, mit kell tenni ebben az esetben.
3
Ölelésed s emléke az otthon érzését adja,
4
Másnál nem éreztem ezt biztosan soha.
1
Hangod fülemben visszhangzik, néma óra,
2
Ahogy az idő múlását egyre csak kattogja.
3
Illatod néha a semmiből úszik felém, körülvesz,
4
S keresem a tekintetemmel mohón, hol lehetsz.
1
A világ szép lett, mióta tudom, benne élsz,
2
Bár néha összetör a hiányod. Leszek egész?
3
Nem tudom, van-e még bárki ezen a Földön,
4
Aki képes lehet arra, engem újra feltöltsön.
1
Emlékszem, abból tudtam, hogy a közelemben vagy,
2
Remegtem picit, és pillangók szálltak a gyomromban.
3
Érintésed áramként cikázott a testemen,
4
Lelkem nálad ébred minden egyes reggelen.
1
Az emlékedbe kapaszkodom az éber óráimban,
2
Hálás vagyok, hogy átélhettem a csodát magamban.
3
Talán nem jól szeretlek, talán nem vagyok elég,
4
Nem hagyod, hogy bármit mondjak vagy tegyek.
1
Talán, ha adsz nekem egy kis időt, és mutatod az utat,
2
Lehettem volna az, akinek szíved-lelked odaadod.
3
Talán más lehetne minden, talán boldogok lehetnénk,
4
De egyedül vagyok, a csend lyukat éget belém.