Ezen az oldalon elemezheted
Garajszki Rozika „Egyedül”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy csendes éj néma sötétjében
2
magányos nagymama ül karosszékében.
3
Aludni már nem tud, ezért gondolkodik,
4
hol rontotta úgy el, hogy magányos megint.
1
A férje már elment, fent az angyalokkal,
2
pedig, ha még élne, nem volna gond a mosttal.
3
A magányos napok sokszor nagyon fájnak,
4
néha hogy örülne az unokájának.
1
A lányát se látja, fia sincs mellette,
2
az élet mindkettőt oly messzire vitte.
3
Nagy víz választja el tőle a családját,
4
közelben lennének, Úrnak adna hálát.
1
Örült, mikor mentek, boldogulást látott,
2
de a boldogság most bús magányra váltott.
3
Fáradt és öreg lett, oly keserű az élet,
4
hozhat-e az idő neki még kis szépet?
1
Jó lenne, ha jönne fia és a lánya,
2
a lelke legmélyén ez lenne a vágya.
3
Ahogy erre gondol, mélyen elszenderül,
4
vajon felébred még, vagy ott marad egyedül?