Egyedül

Forrás: Pinterest.com

Egy csendes éj néma sötétjében
magányos nagymama ül karosszékében.
Aludni már nem tud, ezért gondolkodik,
hol rontotta úgy el, hogy magányos megint.

A férje már elment, fent az angyalokkal,
pedig, ha még élne, nem volna gond a mosttal.
A magányos napok sokszor nagyon fájnak,
néha hogy örülne az unokájának.

A lányát se látja, fia sincs mellette,
az élet mindkettőt oly messzire vitte.
Nagy víz választja el tőle a családját,
közelben lennének, Úrnak adna hálát.

Örült, mikor mentek, boldogulást látott,
de a boldogság most bús magányra váltott.
Fáradt és öreg lett, oly keserű az élet,
hozhat-e az idő neki még kis szépet?

Jó lenne, ha jönne fia és a lánya,
a lelke legmélyén ez lenne a vágya.
Ahogy erre gondol, mélyen elszenderül,
vajon felébred még, vagy ott marad egyedül?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.