Ezen az oldalon elemezheted
Iochom Zsolt „Csönd ül a télben”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Csönd ül a télben, hópelyhek szálnak,
2
mintha az égből béke hullna rád.
3
S az ünnep fénye halkan arra hívna:
4
tedd le a terhet, éld meg a csodát!
1
„Semmi felől ne aggódjatok” – mondja
2
az Írás, mely ma is szívedhez ér.
3
Mert aki kér, az kap, s ha hála tölti,
4
Istenhez ér a legmélyebb remény.
1
Hiába nyomna ezernyi kis gondod,
2
számlák, határidők, a rohanás,
3
a karácsony most is lehet csodás,
4
ha szíved Isten békéjére vár.
1
Az aggodalom lopva szívet rabolna,
2
setét fegyver, mely hitből húzna ki;
3
de aki bízik, imában megállva,
4
az nem maradhat magára soha.
1
Hát tedd le most, mi nyom, mi visszahúzna,
2
minden kis félelmet, mely rád borul.
3
Mondd el az Úrnak csendes imaszóval,
4
s meglátod: a gondviselés vezet utadon.
1
A hála fénye gyertyát gyújt benned,
2
mely békét hoz a téli éjszakán.
3
S te megpihensz, mint gondtalan gyerek,
4
karjába zár az Isten mosolyán.
1
Legyen most ünneped igazán áldott,
2
szívedben fénylő, tiszta, mennyei.
3
Mert gondtalanná úgy lesz a karácsony,
4
ha a Lélek békében lakik…