Csönd ül a télben

Csönd ül a télben, hópelyhek szálnak,
mintha az égből béke hullna rád.
S az ünnep fénye halkan arra hívna:
tedd le a terhet, éld meg a csodát!

„Semmi felől ne aggódjatok” – mondja
az Írás, mely ma is szívedhez ér.
Mert aki kér, az kap, s ha hála tölti,
Istenhez ér a legmélyebb remény.

Hiába nyomna ezernyi kis gondod,
számlák, határidők, a rohanás,
a karácsony most is lehet csodás,
ha szíved Isten békéjére vár.

Az aggodalom lopva szívet rabolna,
setét fegyver, mely hitből húzna ki;
de aki bízik, imában megállva,
az nem maradhat magára soha.

Hát tedd le most, mi nyom, mi visszahúzna,
minden kis félelmet, mely rád borul.
Mondd el az Úrnak csendes imaszóval,
s meglátod: a gondviselés vezet utadon.

A hála fénye gyertyát gyújt benned,
mely békét hoz a téli éjszakán.
S te megpihensz, mint gondtalan gyerek,
karjába zár az Isten mosolyán.

Legyen most ünneped igazán áldott,
szívedben fénylő, tiszta, mennyei.
Mert gondtalanná úgy lesz a karácsony,
ha a Lélek békében lakik…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.