Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „Álmomban már láttalak”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy patak mellett állok,
3
Ilyen hatalmas békére vágyom,
4
Amit nem rejt más csak az álmom.
3
Mire vágyik titkon lelkem,
4
Amit eddig csak álmaimban leltem.
1
Látom magam gyermekeim körében,
2
Vidámság, nevetések, ölelések.
3
Nem szem alatti karikák, hanem nevetőráncok,
1
Sétálnánk e patak mellett,
2
Napsütésben, szép időben,
3
Komor most még az idő is,
4
Nehéz volt az évünk is.
2
Ül egy fehér ruhás gyermek,
4
Én vagyok az most látom.
1
Milyen önfeledten vidám,
2
Gondja egy szál sem talán.
1
Mondd, te kislány, mi a titkod?
2
Mitől vagy te ilyen boldog?
3
– Hiszen én te vagyok, nincs semmi titok,
4
A boldogság benned is ott honol.
1
Maradj szerény és alázatos,
2
A jó Isten megsegít biztos.
3
A boldogság mindenkiben benne van,
4
Csak nézz magadba jobban.
1
Ott van az a fűben, fában,
2
Napsütésben, holdvilágban.
3
Boldogságot azt nem keresni kell,
4
Megleled, ha igazán körülnézel.
1
Elillant az álomkép nyomban,
2
Újra ott találtam magam a valóságban.
3
Igaza van a kicsi lánynak,
4
A boldogság már ott van a világban.
1
Örülj családodnak, otthonodnak,
2
A természet adta javaknak.
3
Örülj annak, hogy örülhetsz,
4
Mert a világ tovább halad, akkor is, ha keseregsz.