Álmomban már láttalak

Forrás: Múzsák Könyvtára facebook oldal

Egy patak mellett állok,
Csörgedezik hangtalan.
Ilyen hatalmas békére vágyom,
Amit nem rejt más csak az álmom.

Becsukom szemem,
Magam elé képzelem,
Mire vágyik titkon lelkem,
Amit eddig csak álmaimban leltem.

Látom magam gyermekeim körében,
Vidámság, nevetések, ölelések.
Nem szem alatti karikák, hanem nevetőráncok,
Díszelegnek orcámon.

Sétálnánk e patak mellett,
Napsütésben, szép időben,
Komor most még az idő is,
Nehéz volt az évünk is.

Álmom patakja mellett,
Ül egy fehér ruhás gyermek,
Haja hosszú, hullámos,
Én vagyok az most látom.

Milyen önfeledten vidám,
Gondja egy szál sem talán.
Odalépek melléje,
Megérintem szerényen.

Mondd, te kislány, mi a titkod?
Mitől vagy te ilyen boldog?
– Hiszen én te vagyok, nincs semmi titok,
A boldogság benned is ott honol.

Maradj szerény és alázatos,
A jó Isten megsegít biztos.
A boldogság mindenkiben benne van,
Csak nézz magadba jobban.

Ott van az a fűben, fában,
Napsütésben, holdvilágban.
Boldogságot azt nem keresni kell,
Megleled, ha igazán körülnézel.

Elillant az álomkép nyomban,
Újra ott találtam magam a valóságban.
Igaza van a kicsi lánynak,
A boldogság már ott van a világban.

Örülj családodnak, otthonodnak,
A természet adta javaknak.
Örülj annak, hogy örülhetsz,
Mert a világ tovább halad, akkor is, ha keseregsz.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.