Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Hiábavaló remény”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Hiábavaló remény lenne, ami most kitölti a szívem?
2
Szeretlek téged, s lopott perceink alatt azt érzem:
3
Te sem vagy közömbös velem. Vagy csak remélem?
4
Nem tudom, mert még nem osztottad meg velem.
1
Talán kiderül, nem akarom siettetni a választ,
2
De a remény minden perccel jobban eláraszt.
3
Bekapcsolt a félelem és a szorongás is vele,
4
Mi lesz, ha nem a válasz? Újra halhatok bele...
1
Egyszer már ott voltam, közel a határhoz, nagyon,
2
Mikor a csend beszélt helyetted, csüngtem szavakon.
3
A fájdalom részemmé lett, jött velem mindig csendben,
4
Őrült volt, bennem összetörte, amit lehet, s amit nem.
1
Próbáltalak feledni, de csak könnyeim gyűltek egyre,
2
Rólad álmodoztam titokban este az ágyban fekve.
3
S reggel, mikor mégsem találtalak, még inkább fájt,
4
Így teltek napjaim, sok borongós nappal akkortájt.
1
Talán hiába remélem, hogy a köztünk lévő igazi csoda
2
Belophatja magát majd idővel minden egyes napunkba.
3
Veled térnék nyugovóra, s melletted ébrednék boldogan,
4
Szívem elmerül ebben a melengető, éltető gondolatban.
1
Szeretlek. Mindegy, agyammal mit akarok erőltetni.
2
Szeretlek. S ezt az érzést nem akarom többet elfeledni.
3
Hagyom, kitöltsön, s tegyem meg általa az új dolgokat,
4
S tudjam, hogy ezzel csalok arcodra édes mosolyokat.
1
Szeretlek, s nem is kell nekem az életben már más soha,
2
Ha nem lehetetek veled, majd egyedül ugrom a habokba.
3
Vitorlázom egyedül, te csak a világítótorony leszel nekem,
4
Rég vágyott tánccal és zenével fogom kitölteni az életem.
1
Talán verseket is írok majd, s nem szól mind a magányról,
2
Reményteli maradok, mert nincs szó még a halálról.
3
S ez sem tántorít, hisz lelkünk talán azután egyesül,
4
S lesz egy boldog mennyországunk, vágyunk teljesül.