Ezen az oldalon elemezheted
Soósné Balassa Eszter „Lelked börtönében”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Vastag falak, ablakon, ajtón rácsok,
2
magadba roskadva kuporogsz.
3
Nincs, ki kinyissa, mert kulcsa, a te
4
zsebedben lapul, egy napra várva.
1
Ha az ember saját börtönének rabja,
2
és oly vastagok a falak, sötétség van.
3
Kinn és benn mozdulatlan minden,
4
megsebzett madárként kuporogsz.
1
Odadöngöl az élet saját falaidhoz,
2
nincs kiút, nincs, ki melléd álljon.
3
Visszatart, bezár a saját korlátod,
4
de végre kattan a zár, és ajtód kitárul.
1
Akkor feléd nyúl egy láthatatlan kéz,
2
egy hang végre megszólal benned.
3
Börtönöd kapuja előtted kitárul,
4
beárad a fény, meglátod a kiutat.
1
Szállsz, mint kiszabadult madár,
2
szárnyal lelked, mint szirteken a sas.
3
Börtönöd láthatatlan volt, kulcsa nálad,
4
hogy kattanhasson a zárban a kulcs,
5
fel kellett nőnöd lélekben önmagadhoz.