Ezen az oldalon elemezheted
Végh Éva Ive „A gyermek, akit továbbadunk”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Emlékeimben él az a gyermek,
2
kit járni, ölelni, szeretni tanítottak.
3
A világ még hangtalan volt körülöttem:
4
karok, mosolyok, meleg szívdobbanások,
5
s én már tudtam, kihez húz a lelkem.
1
Nem tudtam még, hogy gömbölyű a Föld,
2
hogy a Nap távoli test az égen,
3
s azt sem, hogy a kutyus nem csupán állat,
4
hanem hű barátom lesz egyszer az életben.
1
Lassan nőttem, s tanítottak jóra, rosszra,
2
a vonat zakatolását sem ismertem még.
4
és mesékből nőtt körém a világ,
5
s az a féltő gondoskodás
6
puha takaróként borult rám.
1
Aztán felnőttem hirtelen.
2
S amikor lepkét kergettem a gyermekemnek,
3
akkor értettem meg igazán:
4
amit kaptam, tovább kell adnom –
5
a csodát, amit gyermekként őriztem,
6
mint titkos, fénylő örökséget.
1
Ma már tudom: zord tud lenni a világ.
2
Hiába állok tiszta szívvel,
3
ha a sokaság más ritmusra lép,
4
és messzire sodorja dallamom –
7
s nem értem, miért teszik ezt.
1
Pedig békére, tiszteletre, szeretetre tanítottak,
2
s bár megrémít Isten égi ereje,
3
mert a példázatok közt járva
4
a Bibliából lassan megértem:
9
legmélyebb forrása lenne.
1
Ösztön vagy áldás, hogy szeretni tudunk?
2
A tettek, a gondolatok és az eszmék
3
nem mindig tükrözik ezt.
5
bár más nyelvek, más kultúrák között,
6
és ez a Föld minden szegletén zűrzavart okoz.
1
A hegyek, tavak szépsége talán örök,
2
a csillagok milliárdnyi fénye is hű marad,
3
de mi, emberek, ha nem maradunk egységben,
4
és egymásnak mást-mást tanítunk,
5
akkor az univerzumban lebegő
6
csodálatos bolygónk égő pokollá változik.
1
A világ kincsei ugyan táplálnak,
3
a káosz nem rajtunk kívül él,
5
a gondolataink legmélyén.
1
Mi lenne, ha egyszer újra valaki –
4
hogy a világot mi, emberek irányítjuk,
5
tervezzük ízlésünk szerint,
6
s amiért Isten minket, mint felelősöket,
7
kötelezett fel bennünket.
2
hiszen mi tesszük azzá –
6
Tiszteljük hát a szavakat:
8
és az öröklétű szeretetet.