Ezen az oldalon elemezheted
Végh Éva Ive „Szétszakadt szív”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mondanám…, de nem hallasz.
2
Írnám…, de nem azt olvasod,
3
amit a régmúltunk már annyiszor megélt.
4
Szótlanul perdülnek a szavak,
5
hasítanak a gondolatok csendjében,
6
hogy az emlékek lágy öblén
7
miként szerettél engem, és én téged.
2
De te a lelkem kosarában minden
3
kincset csak kifosztottál…
2
Szép ígéreteket, fekete bársonyba
3
burkolt hazugságok íztelen cukorkáját.
1
S hagytam magam magadban elveszni,
2
mint tenger cseppjeit a sodrásban.
1
Szerettelek, s tán így is szeretlek még,
2
mert látlak, s láttalak mindig…
1
Láttam fényed, mi tüzet csiholt szívemben akkor,
2
mikor szóltál szemed fényével felém, és adtad…
3
Adtad csalfa köntösbe izzadt verejtéked,
4
a múltad szörnyeinek fájdalmát…
1
Én értettelek, de te balgán, mint kisgyermek,
2
ólálkodtál csak körülöttem díszruhában,
3
pedig az érzés igazi volt, egy lélek-tangó,
4
szerelmesen, és tört éned nem hagyta,
1
Sandán lopakodott a csók is számra,
2
s hagytad szívem törni szerteszét,
3
s mentél tova tőlem el,
4
hagyva emlékét az álruhás szerelmünknek.
1
S most itt vagyok árván,
2
szívemben ócskán kiraboltan, meglopottan.
3
S csak tátong a holt, meggyilkolt érzés…
1
Pedig én így is szerettelek,
2
s talán szeretni foglak mindig.