Ezen az oldalon elemezheted
Magdus Melinda „Napsütötte világ”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Kabátom zsebeiben pihennek kezeim,
2
a téli napfény éppen hogy melegít,
3
felnézek az égre, válaszom megkapom,
4
mindig lesz valahogy, suttogja angyalom.
1
Ne hidd, hogy veszni kell, nem ennyi adatott,
2
üzenem annak, kit reménye elhagyott,
3
s annak is ki nem lát fenn csillagot,
4
hidd el, hogy benned is ott ragyog!
1
Ott van a szívedben mélyen legbelül,
2
meg fogod találni, hidd el, sikerül,
3
bízz magadban és nem fogsz elveszni,
4
ne hagyd az árral magadat sodorni.
1
Ki magasról néz le rád, az észt könnyen osztja az,
2
nem tud ő nálad többet, csupán az arca nagy.
3
Bátorság testvérem, hidd el, életed változhat,
4
ha egy ajtó bezárul, egy másik kitárulhat!
1
Ám tenned kell érte neked is barátom,
2
nem adnak semmit ingyen, jobb lesz, ha belátod,
3
csináld jó szívvel, mihez értesz e földön,
4
és hidd el, a jutalmad megkapod ott fönn!