Napsütötte világ

Magdus Melinda

Kabátom zsebeiben pihennek kezeim,
a téli napfény éppen hogy melegít,
felnézek az égre, válaszom megkapom,
mindig lesz valahogy, suttogja angyalom.

Ne hidd, hogy veszni kell, nem ennyi adatott,
üzenem annak, kit reménye elhagyott,
s annak is ki nem lát fenn csillagot,
hidd el, hogy benned is ott ragyog!

Ott van a szívedben mélyen legbelül,
meg fogod találni, hidd el, sikerül,
bízz magadban és nem fogsz elveszni,
ne hagyd az árral magadat sodorni.

Ki magasról néz le rád, az észt könnyen osztja az,
nem tud ő nálad többet, csupán az arca nagy.
Bátorság testvérem, hidd el, életed változhat,
ha egy ajtó bezárul, egy másik kitárulhat!

Ám tenned kell érte neked is barátom,
nem adnak semmit ingyen, jobb lesz, ha belátod,
csináld jó szívvel, mihez értesz e földön,
és hidd el, a jutalmad megkapod ott fönn!