Ezen az oldalon elemezheted
Fekete Ida Virág „Kiszolgáltatva”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Amikor megöregszel és megbetegszel,
2
amikor először megtapasztalod,
3
mennyire ki vagy szolgáltatva mások
4
kénye-kedvének, hatalmának…
5
akkor érzed először a saját bőrödön,
6
hogy mennyire senki vagy…
1
Egy porszem a világmindenségben.
1
Amikor fekszel – mint egy tehetetlen báb –
2
a kórházi ágyon, az altatószerektől
3
és a fájdalomtól öntudatlan állapotban,
4
és egyszer csak begurul hozzád egy
5
Kőszikla – ápolónőnek álcázva…
1
Kőszikla kíméletlen hangnemben
2
rádförmed, és beleüvölti az arcodba,
3
hogy te egy senki vagy!
4
Mi az, hogy még fel sem vagy öltözve?!
5
Már rég táncolnod kellene!
6
Na! – futás ki a mosdóba.
1
Ja?! – hogy mi lesz, ha elájulsz?
2
Ugyan?! – a műtétet is túlélted!
3
Legfeljebb még egyszer megműtenek.
4
Nem érek én itt rád! – annyi beteg van.
1
Felállsz, megkísérled összeszedni
2
magad – végtére is ember vagy!
3
Kitámolyogsz félájultan az alig négyméterre lévő mosdóba,
4
(ami a te állapotodban egy maratoni
1
Félholtan összeesel – helyesebben esnél!
2
Mikor valaki kinyújtja feléd a kezét,
4
Egy pillanatra azt sem tudod, hogy
5
még a Földön vagy a Mennyben vagy?!
1
Egy angyal arcát látod, aki
2
édesanyád hangján kedvesen megszólal:
3
– Várj, majd én megtartalak!
4
Hiszen megígértem, hogy mindig
1
– Ne törődj az öntelt nővérrel, kislányom!
2
Bocsáss meg ennek a felfuvalkodott hólyagnak,
3
aki ma még Kőszikla, és nem tudja – mert saját bőrén nem tapasztalta –,
1
egy porszem a világmindenségben!