Ezen az oldalon elemezheted
Tőkés Liliána „Hol a szél mesél...”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
Egy régi dallamot mesél…
3
Elhamvadt emlékek sora száll a porban,
4
Minden mi volt, ma már csak egy foszlány
1
Bárcsak újrakezdhetném,
2
Újra élhetném a percet, hogy tudd: én is szerettelek.
3
Társam nem más már csak a holdfény,
5
Oly messze tőled, s mindentől mi szép.
3
Viszi azt az egy emléket,
4
Mely szívemnek koronája.
1
A széllel együtt moccan a faág,
2
Egy bús emlékről dalol,
3
Elmeséli, hogy milyen jó volt akkor,
4
Mikor még a remény is veled együtt dalolt.
1
Rideg állarcod megsebez,
2
Mögé rejtetted érzékeny szívedet.
3
Csendbe burkolt szerelmed
4
Törékeny szívembe helyezem.
6
Tán igen, lehet túl sokszor is,
7
Ám sosem akartam, hogy szíved vérezzen,
8
Főleg nem attól, hogy én szeretlek.
1
Világít a lámpa, s nem hagy aludni,
2
Ebben a hajnalban nincs semmi,
4
Ezért kapaszkodok az éjszakába,
6
Mert itt csak én vagyok,
1
Nyugalom tölt el, ám emléked kísért,
2
Bárcsak tudnád, hogy mennyire szerettelek én.
3
De talán soha sem fogod,
4
Ha csak szívem el nem ér,
5
Talán majd egy hűs hajnalon,
7
Hol nincs idő, s nincs tér…
4
Hol a szív a szívben dobog.