Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „ÁTFÚJT BÁNATOK”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ahogy önmagukba árválkodva sodródnak
2
a falevelek az elhagyott erdőben,
3
hullámok örök, könnyű, széljárta
4
ünnepi tánca helyett önmagunkban
6
összegyűjtött echózajokat hengergetnek.
1
Fulladozásig teleszívják már magukat
2
kipufogógázokkal, tinédzserturhákkal,
3
obszcén, groteszk, trágár beszédekkel.
1
Derékba tört karrierek, vágyálmok
2
a súlyos milliók után zokogják
3
egy ütemre hiányhalálukat.
4
S aki boldogulni akar mostan
5
bármiféle eszközzel, az egykedvű
7
miként árulók berkeiben
1
A halál s az elmúlás – különben is –,
2
mindig kifogástalanul öltözteti
3
öregségbe igyekvő halandóit.
4
– S míg egyeseknek egyáltalán
5
vagy nem tűnik fel apró fogaskerekek
6
között a rész s az egész közötti átmenet;
7
sodródnak, míg önmagukkal
8
bírni tudnak az Adys falevelek.
1
Az ikrásodott, mézszínű fények
2
hintázó ágai között tétova árnyékként
3
hajlong, meghajtja önmagát zörgő,
4
hajótörött életünk egy-egy aggastyánfoltja.
5
Átpergetted szíved bársonyán
7
míg szíved rozsdás drótdarabokban
8
függeszkedő, bizonytalan ketyegő,
9
mely bármelyik pillanatban megállhat.
2
tüntető végtelen várakozik…
4
míg te folyvást hozzájuk ütközöl.
6
szent motozása a magadfajtáknak
7
mindig is tiltott, tabu gyümölcs volt:
8
fizikai fájdalom lehetett csupán
9
csak számodra, ha bárki is
10
megpróbált hozzád kerülni.
1
Nem akarhatod, hogy magadat
3
mélységek ragadjanak el.
1
Még mindig egymás hegyén-hátán
4
amikre tán már senki sem emlékezik…