Ezen az oldalon elemezheted
Oláh Timi „Csak egy délután”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Az árnyék előttem jár barnás-zöldes fövényen,
2
Lépteim nyomában megbújik a végtelen szerelem.
1
Fehér hosszú ruhámba bele-belekap a szél,
2
Madarak szállnak felettem,
1
Hallom hangod a távolból, megszólít a lelked is,
2
Azt súgja, várj meg, ne szaladj el, ne játsszál velem, te kis hamis!
1
Csak egyetlen délután azon a homokos fövenyen,
2
Átkarolt, és csókja után tudtam, hogy őt keresem.
1
Egy pillanatra megállt az idő, és a homokórában a homokszemek,
2
Tudtam, hogy virradóra nem lehetek tovább veled.
1
De akkor abban a percben, miénk volt a pillanat,
2
Nem gondoltam azon, hogy holnap majd mit nem szabad.
1
Tengerszínű kék szemedben megláthattam önmagam,
2
És a napfény ölelésben megtaláltam az utam.
1
Elengedlek, szállni hagylak a végtelen kékségbe,
2
Nem hagyhatom én magamat belehalni ebbe az érzésbe.
1
Rád gondolok éjjel s nappal benne futsz a véremben,
2
Most már elkísérsz az úton még e földi létemben.
1
Itt ülsz bennem, szívem legmélyebb zugában,
3
Egy pillanatra megmutattad nekem, mit jelent az élet.
1
Most el kell mennem, elbúcsúzom,
2
De tudom egyszer majd visszatérek,
4
Ez a sorsunk, ez nekünk a Végzet.
1
Addig gondolj rám, soha ne felejtsed,
2
Ott ülök benned, és szeretlek!
1
Találkozni fogunk megint, ha majd delet üt az óra,
2
Kattanó, nyikorgó rezes mutatója.