Ezen az oldalon elemezheted
Szabó László István „Borivó”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Úrvacsorán én Istent nagyon félem,
2
Legyen mindig vörösborom, kérem.
3
Hogy én bírjak dolgozni még vénen,
4
A testes bortól agg is harcra készen.
1
Jó csersav is átsegít engem a vészen,
2
Szelíd bortól az ember álmos lészen.
3
Pihen egy órácskát a meleg pléden,
4
A jó bortól alszik az ember mélyen.
1
A bortól hamar úrrá leszek a félszen,
2
Nem leszek attól majd olyan részeg.
3
De nem leszek tőle sohasem félszeg,
4
Nem ittam én már jó bort olyan régen.
1
Erős ribizlibor hamar túljár az észen,
2
Nekem a sok bor lesz majd a vészem.
3
Megváltás lesz nekem majd a részem,
4
A sok-sok vörösbor tart engem féken.
1
Az édes must, ami átfolyik a présen,
2
Folyik, csillog a finom must szépen.
3
Úgy folyik, mint a testemben a vérem,
4
Abból finom vörös borocska lészen.
1
Vizezni a finom bort nagy szégyen,
2
Ha kiforrt, az orvosság már készen.
3
Végre lemehet gyomromba a résen,
4
Istennek a bűnbocsánatát remélem.