Borivó

Úrvacsorán én Istent nagyon félem,
Legyen mindig vörösborom, kérem.
Hogy én bírjak dolgozni még vénen,
A testes bortól agg is harcra készen.

Jó csersav is átsegít engem a vészen,
Szelíd bortól az ember álmos lészen.
Pihen egy órácskát a meleg pléden,
A jó bortól alszik az ember mélyen.

A bortól hamar úrrá leszek a félszen,
Nem leszek attól majd olyan részeg.
De nem leszek tőle sohasem félszeg,
Nem ittam én már jó bort olyan régen.

Erős ribizlibor hamar túljár az észen,
Nekem a sok bor lesz majd a vészem.
Megváltás lesz nekem majd a részem,
A sok-sok vörösbor tart engem féken.

Az édes must, ami átfolyik a présen,
Folyik, csillog a finom must szépen.
Úgy folyik, mint a testemben a vérem,
Abból finom vörös borocska lészen.

Vizezni a finom bort nagy szégyen,
Ha kiforrt, az orvosság már készen.
Végre lemehet gyomromba a résen,
Istennek a bűnbocsánatát remélem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.