Múzsák Könyvtára

A világra született két kis teremtmény; egy kislány és egy angyalka. A kislány egy igen szegény családba született és már volt neki sok kis testvérkéje. A szülők a maguk módján szerették is gyermekeiket, megtettek mindent, de a sok kínlódás és az élet gyötrődései miatt nem tudtak mosolyogni. A gyermekeik felnevelésére fordították minden erejüket. Míg a mennyben is megszületett egy kis angyalka. A csepp teremtény igen szépnek találta az ő országát, és igen boldog lett volna, de hiába kérdezte a nagyobb és idősebb angyalokat, mi is lenne az ő feladata. A nagy angyalok azt mondták neki: menj és nézz körül a földön. Ott rengeteg a feladat, válassz magadnak egyet. Aliz, a kis angyal lement a földre és igen elszomorodott. Annyi bajt és bánatot talált, hogy meg is ijedt tőle. Egy idősebb angyal azt tanácsolta neki:
- Figyelj csak Alizka! Ez a sok baj és bánat nem a te feladatod egyedül. Azért vagyunk mi, idősebb angyalok, hogy a nagyobb bajokat mi segítsük orvosolni. Ha csak egy kis örömöt viszel valakinek, az is nagy segítség.
Lent a földön Andrea, a kislány nagy –nagy szegénységben cseperedett felfele.
Nem volt egy új ruhája, cipője és a nagyobb testvérei által kinőtt ruhácskákban járt már az iskolába is.
Ebbe az iskolába járt a város egyik leggazdagabb családjának a kislánya is. Mindig szép új ruhákban jelent meg a tanteremben. A többi gyerek mindig irigykedve figyelte. Betty, mert így hívták ezt a kislányt, nem igazán volt okos. Szülei nem foglalkoztak vele, megvettek Bettynek minden játékot, csak ne kelljen foglalkozni vele. A sok játékkal akarták megvásárolni a szülői teendőik hiányát. Sajnos Betty rosszul tanult. Míg Andrea volt az osztály legokosabb és legjobb tanulója. Betty szülei egy nap megkeresték Andrea szüleit és felajánlották, hogy ha Andrea tanítja Bettyt, akkor ők ennivalóval és ruhaneművel fizetnek a tanításért.
Alizka, az angyal kislány ezt mind végignézte fent, a felhők között.
Egy este Andrea már a lefekvéshez készülődött.
Nagyon el volt keseredve, nem elég, hogy annyi baj veszi körül, most még ezt a rossz természetű, dölyfös és gazdag lányt is neki kell tanítania. Ráadásul még egy mosoly sem hagyja el az arcát.
- Édes Istenem! - imádkozott este Andrea. Legalább egyszer történne velem az életben valami jó -sóhajtott a kislány. Meghallotta ezt a kérést fent a mennyben Alizka, és már tudta is, hogy mi is lesz az Ő feladata! Nagyon megörült, hogy végre megtalálta azt a kis teremtést, akinek tud segíteni.
És láss csodát! Egyszer csak csodás fény ragyogta be az aprócska szobát, egy csepp kis angyallány jelent meg a nagy sötétségben!
- Hallottam a kérésedet! - mondta Alizka, a kis angyal. Én pont annyi idős vagyok, mint te! Kicsi vagyok, és még nem tudok sokat segíteni neked, de tudod mit, megtanítalak MOSOLYOGNI! - nevette el magát Alizka. Mosolya beragyogta nem csak a szobát, de Andrea kis lelkét is egy életre. Innen én leszek a te kis angyalkád, és ha valami bajod van, csak gondolj rám és én itt termek, és ha tudok, valamit segítek, de ha nem tudok, legalább neked adom a mosolyomat!
Ettől a naptól megváltozott Andrea élete és már nem volt bánatos többé, hisz neki egy bájos kis angyallány vigyázott a lépteire.

Elment tanítani az osztálytársát Andrea. Az első találkozás egy kicsit félszegre sikeredett, de aztán a két kislány megismerte és elfogadta már egymást. Betty meg tanulta tisztelni Andrea tudását és okos kis buksiját. Egy nap megszólalt Betty:
- Tudod, tegnap kaptam megint új játékot a szüleimtől. Arra gondoltam, neked adom, mivel neked nincs játékod, és itt vannak az új ruháim is, ezek sem kellenek! Legyenek a tieid!
Ránézett Andrea Bettyre és így szólt:
- Én vagyok a világon a leggazdagabb kislány!
- Ugyan már, ne butáskodj! - szólalt meg Betty. Hogy lehetnél Te a leggazdagabb?
- Hát úgy - mesélte el Andrea, hogy enyém a világ legértékesebb angyali mosolya!
Andrea elmesélte, mi is történt vele, Betty kikerekedett szemekkel nézte osztálytársát, nem akart hinni a fülének.
- És ez az angyalka vigyáz rám, és soha többé nem kell félnem és nem érdekes, hogy mások használt ruháját kell hordanom, én is meg tanultam mosolyogni és már a szüleimet is megtanítottam erre, és a mi családunkban hiába van nagy szegénység, de van szeretet, nevetés és mosoly! Én kaptam meg a világ legértékesebb karácsonyi ajándékát, egy igazi, valódi angyali mosolyt!