Isten megkérdezte tőlem

Isten megkérdezte tőlem:
— Mondd, szeretsz te engem?
S én válaszoltam: — Igen, Uram, szeretlek téged!

Isten ismét megkérdezte tőlem:
— Mondd, szeretsz te engem?
És én ismét válaszoltam:
— Igen, Uram, szeretlek téged!

— Rendben — mondta Isten — akkor vedd fel a keresztedet!
S én zokszó nélkül tettem fel a hátamra a keresztet.

S jöttek a bajok, leginkább a betegségek,
s azok is garmadával.
— Most is szeretsz engem? — kérdezte Isten.
— Igen, Uram! Szeretlek téged!
Mert érzem, hogy segítesz vinni a keresztet!

Egyedül nem menne, de így, hogy érzem a segítségedet,
már nem is olyan nehéz,
s talán be tudom neked bizonyítani,
hogy nem csak mondom, hogy szeretlek.

— S mondd — kérdé Isten — mit szeretsz még bennem?
S felelek: — Azt, hogy van mit ennem,
hogy van fedél a fejem felett,
a betegségre van gyógyszerem.
Ruha fedi a testemet, a hideget nem érzem.

Hogy tudok így is boldog lenni,
örülni a kicsinek is, hisz az mind
A TE ajándékod, Uram!
Minden nap érzem, hogy fogod
öregedő, lankadó kezemet,
s minden nap mosolyt csalsz az arcomra!

Nekem megvan mindenem,
hisz én gazdag vagyok!
S Isten elmosolyodott.

Áldott legyen a neved, ISTENEM!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.