Nagyanyó meséje a jóságról
Tordai Mihályné
A tűz ropogott a kandallóban, meleg fényt vetve a szobára. Édesanyám mellettem ült, kezében egy bögre forró kakaó gőzölt finoman. Kívül zúgott az eső, de bent béke és nyugalom uralkodott.
„Nagymama,” kérdeztem, „mesélsz nékem a jóságról?”
A nagymamám mosolyogva simított meg a hajamat.
„A jóság,... Ez egy olyan csoda, ami mindenkiben ott él,” kezdett bele. „Mint egy apró magocska, ami türelemmel és szeretettel hatalmas fává növekszik.”
Elmesélte egy kislány történetét, aki mindennap segített egy öregasszonynak a kertben, bevásárolt a szomszédjának, és simogatta a magányos kiskutyát.
„Látod már, milyen boldog volt ez a kislány?” – kérdezte nagymama. „Nem kapott érte semmit, de mégis ragyogott az arca.”
Majd folytatta egy fiúval, aki nem nevetett a másik gyereken, aki elesett és megsérült. Segített felkelni, megtapogatta a térdét és vigasztalta.
„A fiú nem volt népszerű a többiek között,” magyarázta nagymama, „de tudta, hogy jót cselekedett. Ez a belső béke, amiért megéri segíteni másokon.”
Végül egy fiatal lánnyal fejezte be a történetet, aki éjszakánként önkénteskedett az állatmenhelyen.
„Nem volt könnyű, de tudta, hogy sok kisállatnak szüksége van szeretetre és gondoskodásra,” mesélte nagymama. „A boldog csillogás a szemeiben értékes volt, megért minden fáradságot.”
„De nagymama, miért kell jó szándékú embernek lenni?” – kérdeztem kíváncsian.
Nagymama a kezembe vette a kezét.
„A jóság nem csak másokat tesz boldoggá, hanem téged is,” mondta kedvesen. „Amikor segítesz egy másiknak, jó érzés tölt el, ami megmelegíti a szíved és örömet hoz az életedbe.”
„Ahogy a napfény táplálja a virágot, úgy táplálja a jóság a lelket,” folytatta. „A jóságból származó energia áradni kezd belőled, és másokat is inspirál arra, hogy ők is jók legyenek.”
A tűz lassan kialudt, de a nagymama szavai még sokáig éltek bennem. Megértettem, hogy a jóság nem csak egy cselekedet, hanem egy életforma.
Egy olyan út, ami boldogságot és békét hoz mindenkinek, aki rajta jár.
És én eldöntöttem: én is szeretnék jó ember lenni, akárcsak a nagymama meséiben szereplő gyerekek. Mert tudom, hogy ez az út vezet az igazi boldogsághoz.
„Nagymama,” kérdeztem, „mesélsz nékem a jóságról?”
A nagymamám mosolyogva simított meg a hajamat.
„A jóság,... Ez egy olyan csoda, ami mindenkiben ott él,” kezdett bele. „Mint egy apró magocska, ami türelemmel és szeretettel hatalmas fává növekszik.”
Elmesélte egy kislány történetét, aki mindennap segített egy öregasszonynak a kertben, bevásárolt a szomszédjának, és simogatta a magányos kiskutyát.
„Látod már, milyen boldog volt ez a kislány?” – kérdezte nagymama. „Nem kapott érte semmit, de mégis ragyogott az arca.”
Majd folytatta egy fiúval, aki nem nevetett a másik gyereken, aki elesett és megsérült. Segített felkelni, megtapogatta a térdét és vigasztalta.
„A fiú nem volt népszerű a többiek között,” magyarázta nagymama, „de tudta, hogy jót cselekedett. Ez a belső béke, amiért megéri segíteni másokon.”
Végül egy fiatal lánnyal fejezte be a történetet, aki éjszakánként önkénteskedett az állatmenhelyen.
„Nem volt könnyű, de tudta, hogy sok kisállatnak szüksége van szeretetre és gondoskodásra,” mesélte nagymama. „A boldog csillogás a szemeiben értékes volt, megért minden fáradságot.”
„De nagymama, miért kell jó szándékú embernek lenni?” – kérdeztem kíváncsian.
Nagymama a kezembe vette a kezét.
„A jóság nem csak másokat tesz boldoggá, hanem téged is,” mondta kedvesen. „Amikor segítesz egy másiknak, jó érzés tölt el, ami megmelegíti a szíved és örömet hoz az életedbe.”
„Ahogy a napfény táplálja a virágot, úgy táplálja a jóság a lelket,” folytatta. „A jóságból származó energia áradni kezd belőled, és másokat is inspirál arra, hogy ők is jók legyenek.”
A tűz lassan kialudt, de a nagymama szavai még sokáig éltek bennem. Megértettem, hogy a jóság nem csak egy cselekedet, hanem egy életforma.
Egy olyan út, ami boldogságot és békét hoz mindenkinek, aki rajta jár.
És én eldöntöttem: én is szeretnék jó ember lenni, akárcsak a nagymama meséiben szereplő gyerekek. Mert tudom, hogy ez az út vezet az igazi boldogsághoz.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a meséhez!
További hasonló mesék a Rövid mese témából: