A kis híd, ami várt

Volt egyszer egy kis híd egy patak fölött.
Nem volt nagy, nem volt erős, de mindig ott volt.
Az emberek sietve mentek át rajta.
A híd nem szólt, nem sürgetett.
Egy nap egy valaki megállt a közepén.
Nem rohant tovább, nem fordult vissza.
Csak állt, és hallgatta a vizet, amint csendesen folydogált alatta.
A híd érezte a súlyt.
Nem rázkódott, nem hajolt meg.
Csak megtartotta.
Az ember lassan lélegzett.
A világ nem változott körülötte,
de valami benne könnyebb lett.
Amikor elindult tovább, nem lett gyorsabb.
Nem lett más.
Csak pontosabb a lépése.
A híd továbbra sem szólt.
De aki egyszer megállt rajta, az tudta:
van hely, ahol meg lehet pihenni, mielőtt tovább indulnánk.