Írta:
Bubrik Zseraldina
• Feltöltve: 2025. 11. 05. 22:17
• Téma: Kaland
• Olvasás: 30
• Olvasási idő: ~5 perc
Hallottam egy történetet, ami az Óperenciás Tengeren túl történt. Ott élt BÁKK Manó, aki a barátaival töltötte a legtöbb szabadidejét. Manó, manó hátán, sokan voltak, de mindenki szerette egymást, veszekedést nem lehetett hallani.
Egyik délután BÁKK Manó a domb tetején ült, és nézte, amint a madarak repültek. Tetszett neki, és úgy gondolta egy dalt énekel nekik. Gondolkodott-gondolkodott, ugyan melyiket énelekje, amikor hirtelen megérezte, a hatalmas szél érkezését.
Megijedt. Most mit tegyen? A madarak is gyorsan elrepültek. Felállt, éppen szaladni akart, amikor meglátta, hogy amilyen gyorsan jött a szél, olyan gyorsan el is ment.
BÁKK Manó megörült, de abban a percben meghallotta egy fiatal lány hangját:
– Segítség! Segítség! – Ennyi volt, többet nem mondott.
– Ugyan ki lehet? Ezt a hangot nem ismerem – válaszolt BÁKK Manó.
Tovább olvasom…
Írta:
Iochom Zsolt
• Feltöltve: 2025. 11. 06. 18:24
• Téma: Kaland
• Olvasás: 17
• Olvasási idő: ~4 perc
A minap levelet kaptam régi barátomtól, Ubul manótól, akivel már tíz éve nem találkoztam személyesen. Még kisfiú voltam, amikor a sikaszói pataknál véletlenül bele botlottam, miközben egy nagyobb fenyőtobozt próbált cipelni a vállán. Először mókusnak véltem, de amikor megszólalt nagyon elcsodálkoztam. Aznap sokat beszélgettünk és barátságot kötöttünk, utána minden évben nyaranta meglátogatott a kis erdei tisztáson, ahol szüleimmel töltöttük a nyarat egy kis faházban. A szüleim persze nem tudnak Ubul manó barátságáról, hiába is mesélnék nekik róla, szerintük manók csak a mesékben léteznek.
Az évek teltek én pedig felnőtté cseperedtem, így egyre ritkábban jutottam ki a sikaszói patakhoz, már évek óta nem jártam ott. Mióta dolgozó felnőtt lettem el is felejtettem gyerekkori barátomat, aki mindig mosolyt tudott csalni az arcomra.
A reggeli kávé mellett még félálmosan forgattam a napi újságokat, mikor a levelek között kicsúszott egy parányi kis boríték, amin aranyporból készült betűkkel írta: Zsolt barátomnak!
„Kedves Zsolt!
Hosszas keresgélés után ráakadtam egy nyomra, a füsti fecske vándorútja során egy ódon kastély tornyában egy kis repedésen keresztül megpillantott egy láncra vert manó lányt, aki az én édes testvérem születésem óta. Manci hét éves volt, amikor nyoma veszett áfonya szedés közben, csak egy nagy lábnyom jelezte, hogy valószínű egy óriás rabolta el szegényt. Minden fele kerestük, de ezidáig nem akadtunk rá! Most nagy szükségem van a segítségedre, tarts velem az Óperencián túlra, hogy megmentsük az iker testvéremet!
Tovább olvasom…
Írta:
Iochom Zsolt
• Feltöltve: 2025. 11. 05. 11:13
• Téma: Kaland
• Olvasás: 13
• Olvasási idő: ~3 perc
Valamikor réges-régen történt, még amikor a Földet manók és óriások népesítették be, hogy Manó Pál fejdelem kihirdette a birodalomban: annak adja legszebb lánya kezét és fele birodalmát, aki megnyeri a Manó-viadalt.
Nem hallottatok még a Manó-viadalról? Akkor régen azt is négy évente rendezték meg, akár csak ma az olimpiát és minden résztvevőnek három próbán kellett helyt állnia. A viadal híre az ifjú Manó Péterhez is eljutott, aki alig töltötte be hatodik manó-évét, ami ma tizennyolc évnek felelne meg. Manó Péternek volt egy hűséges barátja Csiga Anti, aki a környék leggyorsabb csigájának számított. Manó Péter útra kelt, felutazott a birodalom fővárosába Manóleumba, hogy megküzdjön a szépséges Manó Panka kezéért.
A Manó-viadalra több mint 100 vitéz manó nevezett be, köztük a legifjabb Péter volt, akit sokat ugrattak az idősebbek.
De csak addig, míg sor nem került az első próbára, a Csigafutamra! Csiga Anti nem hagyta cserben barátját, csak úgy rótta a köröket, már egy testhosszal vezetett az utolsó tizenkettedik körnél. Manó Péter biztatta:
– Hajrá Anti, jó formában vagy! Még egy kicsi!
Meglett az első győzelem. Akik eddig nevettek a suhanc Péteren most már irigykedve figyelték minden mozdulatát. A második próba az Egérfogó volt. A feladat abból állt, hogy tíz egeret megkértek, hogy bújjanak jól el a kijelölt pályán, és az a manó nyeri a versenyt, aki 10 perc alatt a legtöbbet megtalálja. Bár a feladat könnyűnek tűnt a legtöbb legénynek beletört a bicskája, hisz az egerek ügyesen elbújtak, alig akadt egy kettő a nyomukra. Manó Péternek nagy ötlete támadt: batyujában volt egy darab sajt, azt egy szép nagy napraforgóhoz vitte, ráreszelte az illatát meg széthordta a szellő. Hát láss csodát, alig telt el pár perc és szép sorban az egerek mind oda gyűltek a sajtvirág köré. Utólag kiderült, hogy az egyik egér náthás volt és nem érezte a sajt illatát így csak kilencen gyűltek össze, de így is nagy fölénnyel győzött újra Manó Péter.
Tovább olvasom…