Írta:
Kendi
• Feltöltve: 2025. 11. 17. 18:41
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 11
• Olvasási idő: ~2 perc
A rengeteg mélyén, ahol a fák koronája olyan sűrűn fonódott össze, hogy a napfény már csak aranyporral behintett csíkokban jutott le, állt két réges-régi autó. Nem akármilyen autók voltak ezek! Az erdő lakói csak úgy emlegették őket: a Rozsdás Őrök.
Az első, egy öreg, zöldes-szürkévé fakult jármű, büszkén hajtotta fel az orrát, még akkor is, ha a moha és a zuzmók már teljesen befedték. Ő volt Bendegúz, az erdő legöregebb és legbölcsebb őre.
A mögötte álló, kék színét halványan őrző autó csillogó szemmel figyelt mindent. Őt Liliomnak hívták, a fiatalabb, kíváncsibb, tele álommal és reménnyel.
Történt egyszer, hogy az erdőbe egy szélfuvallattal különös baj érkezett: egy titokzatos árnyék, amely minden élőből elszívta a fényt és a mosolyt. A madarak elhallgattak, a gombák összekuporodtak, a fák pedig félve susogtak egymásnak: „Valami jön…”
Tovább olvasom…
Írta:
Fekete Ida Virág
• Feltöltve: 2025. 11. 17. 11:31
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 10
• Olvasási idő: ~4 perc
2099.09.23.
Nova a szép fiatal lány a tengerparton állt, és szeme kutatóan a Holdat kémlelte.
A Hold fénye ezüstösen csillogott a lágyan fodrozódó víztükör tetején, akár csak
egy ezüst híd, ami átvezet valamilyen ismeretlen ,távoli helyre.
Telihold idején Nova mindig kijött a partra és vágyakozva gondolta, milyen jó lenne, ha egyszer az ezüsthídon átmenne a tenger túloldalára.Tudta magáról, a szüleitől, hogy ő egy különleges lány aki messzi földről érkezett a tengerparti városkába. A nevét is a különleges tulajdonsága miatt kapta a szüleitől, Nova, így hívták.
Időközönként, hirtelen oly fényesen kezdett ragyogni, mint a legfényesebb csillag.Azt suttogták róla a helyi lakosok, hogy ő a Csillagbolygóról érkezett, és Csillaglányként emlegették. Ezért mindenki úgy tekintett rá, mint egy Csodára. Ezért neveztéķ el Novának, mert a szó jelentése is a csodát jelképezte. Hirtelen fellépő ragyogása miatt az emberek tisztelték és csodálták, de nem volt egyetlen barátja sem, mert féltek vakító fényétől.
Tovább olvasom…
Írta:
Gyurkó Mónika
• Feltöltve: 2025. 11. 17. 11:21
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 10
• Olvasási idő: ~2 perc
A fiú, ahogy állt a derékig érő elburjánzott fűben a nagymamája házának hátsó udvarán, hirtelen semmihez sem hasonlítható magas hangot hallott az ég felől. Felnézett és meglátta a hatalmas madarat a feje felett, mely kiadta ezt az éles hangot.
Az égen szétterülő látvány egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző. Óriási szárnyai vitorlaként duzzadtak a levegőben és a földről olybá tűntek, hogy lehetnek vagy tíz méter szélesek is.
Sam azt hitte, hogy csak a nagymamája rongyos, kockás füzetében léteztek a szivárványszínű madarak, melyekről minden alkalommal mesélt neki, amikor itt töltötte az éjszakát. De most nem volt este, és nagyi nem mesélt neki, nem csillogtak közben azok a halványzöld szemei, mert nagymamát épp most temették el.
Viszont a madár határozottan itt volt a feje felett a nagy égbolton és úgy manőverezett lassan felé, mint egy kék tengeren úszó hajó.
Bátortalan akart hátrálni egy lépést, de a látvány annyira elragadta, hogy lábai gyökeret vertek a földben. A madár alulról narancssárgán virított és jól látszódott kecses pávákhoz hasonlító feje, melyen megannyi színesen csillogó bóbita díszelgett.
Olyan közel volt már a fiúhoz, hogy az meglátta vékony lábait is, melyeken hiányoztak az oly megszokott madár lábak, helyettük hosszú karmokban végződő, emberi ujjhoz hasonló végtagok voltak.
Tovább olvasom…
Írta:
Varga-lpacs Eszter
• Feltöltve: 2025. 11. 15. 18:44
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 12
• Olvasási idő: ~2 perc
Éjszaka volt, s a Hold királyságának kertjében, a tavirózsa szökőkútnál a fényherceg üldögélt kedvenc regényét olvasva, amit földi ember keze készített.
Ahogy ott olvasgatott, testvére kikapta a kezéből, és mire ő próbálta visszaszerezni, a könyv beleesett a vízbe, lapjain a szavak szerte folytak.
A fényherceg kedvenc kutyája, Csillag, azonnal odarohant. Orrával óvatosan megérintette a víz felszínét, és egyik szót a másik után összegyűjtötte a hullámzó lapokból.
Tovább olvasom…
Írta:
Varga-lpacs Eszter
• Feltöltve: 2025. 11. 15. 14:44
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 16
• Olvasási idő: ~2 perc
Élt egyszer egy királyságban egy királynő, akit a népe túl komolynak tartott. Sem a neki rendezett bálok, sem a pompás ünnepségek nem tudták megnyitni szívét.
Egy napon a király kihirdette: annak adja birodalma legszebb termőföldjét, aki olyan ajándékot hoz, amely boldoggá teszi a feleségét.
Az udvarba sietett minden híres és ügyes ember, hogy elkészítse különleges ajándékát. Voltak, akik aranyat és drágaköveket hoztak, mások varázslatos tárgyakat, melyektől azt remélték, hogy elbűvölik a királynőt.
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
• Feltöltve: 2025. 08. 29. 21:59
• Téma: Fantázia
• Olvasás: 10
• Olvasási idő: ~3 perc
Egy esős délután, miközben Kristóf a szobájában ült, kezébe vette azt a könyvet, amit a nagymamája adott neki. A borítón egy hatalmas, szárnyas oroszlán és egy csillogó ezüst kulcs volt, mintha egy titkot őriztek volna benne. Kristóf alig tudta leküzdeni a kíváncsiságát, így gyorsan kinyitotta.
Ahogy az első oldalt átfordította, egy hirtelen szélfúvás kíséretében mintha egy szivárvány ölelte volna körbe, ragyogó fényekkel. Kristóf szinte azonnal egy másik világban találta magát.
Először csak a színek ragadták meg: a fák zöldje csillogott, mint a smaragd, a virágok szirmai aranyban és kékben játszottak, mintha éltek volna. Az ég pedig nem egyszerű kék volt, hanem szivárványszínű, és egy hatalmas, lila nap ragyogott benne. Kristóf nem tudott mit kezdeni a látottakkal, de valami azt súgta, hogy nyugodtnak kell maradnia. Minden, amit látott, a könyvből lépett elő.
Hirtelen egy apró, zöld manó ugrott elé, aki kék köpenyt viselt, és hatalmas, szőrös szemüveget hordott.
– Üdvözöllek, Kristóf! – mondta a manó vidáman. – A könyv elvezetett hozzád! Segítened kell nekünk!
– Hogy hívnak téged? – kérdezte Kristóf, miközben csodálkozva nézte a manót.
Tovább olvasom…