Írta:
Márkus Katalin/Kata/
• Feltöltve: 2025. 11. 18. 19:05
• Téma: Tanulságos
• Olvasás: 9
• Olvasási idő: ~2 perc
Egy lapulevél alatt éldegélt a csiga,
nem volt ruhája, nem volt kalapja.
Mivel nem volt lába, cipőt sem hordott,
gondtalanul élt, míg más dolgozott!
Meleg napsugárral süttette a hátát,
néha megfordult, – akkor meg a hasát.
Tovább olvasom…
Írta:
Krivák Móricz Ilona
• Feltöltve: 2025. 11. 18. 12:57
• Téma: Tanulságos
• Olvasás: 11
• Olvasási idő: ~5 perc
Volt egyszer egy kis törpénk, igen kedves egy kis törpe volt. Boldogan élte a kis életét, míg egyszer csak belenézett a tükörbe, és olyan kicsinek találta magát. Elszontyolodott a mi kis törpénk — jó lenne ennél sokkal magasabbnak lenni, gondolta. Aztán elhatalmasodott rajta ez az érzés, és már nem szívesen nézett a tükörbe. Azon gondolkodott, mit is csinálhatna, hogy magasabbnak, nagyobbnak lássa mindenki. Hiába törte a fejét, csak nem jutott semmi jó megoldás az eszébe. A lelke sajgott — miért maradok én ennyire kicsi? — sopánkodott. Annyira elhatalmasodott ez az érzés rajta, hogy már semminek sem tudott örülni.
Egyszer elindult sétálni az erdőben, s talált az úton egy szemüveget. Nem volt azon a szemüvegen semmi különös. Felpróbálta, és nem vette észre, hogy az üvege torz. Hazament és belenézett a tükörbe, és láss csodát, sokkal nagyobbnak látta önmagát a szemüvegben. „Hmm, gondolta, de jó, talán nőttem valamit?” Egyre többet vette fel a szemüveget, és egyre nagyobbnak látta magát a saját tükrében. Törpécskénk meg nagyon boldog lett. „Jaj, de jó nekem! Lehet, hogy megvalósul az álmom? Nagyobb, magasabb leszek?” — gondolta. Ez az érzés annyira a hatalmába kerítette, hogy egyre többet vette fel a szemüvegét, és ábrándozni kezdett: „Na lám, tudok én magasabb lenni!” A végén már óriásnak látta magát a tükörben a szemüvegén át. „Na lám, csak megnőttem! Valóra vált az álmom!” — örvendezett törpécskénk. Vígan ugrándozva sétálgatott a kis erdőben. Sétái egyre hosszabbak és álmodozásai sokkal hosszabbra nyúlóak lettek. A végén még azt is képes volt elhinni, hogy a „nagyságával” az okossága is megnőtt. „Na, ha már elértem azt, hogy óriássá váltam, talán az okosságom is óriásivá vált” — gondolta. És sajnos el is hitte.
„Ha már ennyit tudok, mi lenne, ha az erdő lakóit elkezdeném tanítani?” — gondolta kis törpénk. Ki is hirdette minden fán és bokron, hogy ő iskolát nyit, ahol ő fog tanítani. Lakott az erdőben egy kis hangya is. Neki is hasonló problémái voltak a méretével, mint a törpénknek. „De jó lenne legalább akkorának lenni, mint a törpe” — gondolta most már ő is. Egy alkalommal elolvasta a lehetőséget, hogy mehet tanulni a törpéhez, és be is iratkozott az iskolájába. „Talán még arra is megtanít, hogy lehetek én is magasabb és okosabb, úgy mint a törpe” — gondolta. Képes volt még pénzt is fizetni a taníttatásért.
Tovább olvasom…
Írta:
Iochom Zsolt
• Feltöltve: 2025. 11. 17. 09:28
• Téma: Tanulságos
• Olvasás: 10
• Olvasási idő: ~4 perc
Zöld Mesék Erdője egy varázslatos hely, ahol az állatok és a növények békében élnek az emberekkel. A legkülönlegesebb lakója az erdőnek régi jó barátom Ubul manó, aki az újrahasznosítás mesterévé vált az évek során. Lelkiismeretesen minden nap körbejárja az erdőt, hogy gondoskodjon róla, mindenki helyesen gyűjtse a szemetet, hasznos tanácsokkal látja el az állatokat.
Egy nap Józsika a közeli város lakója kirándulásra érkezett az erdőbe szüleivel. Amint a fák között sétált, egy különös lénybe botlott. Ubul manó, aki épp egy régi kartont alakít át madáretetővé, barátságosan köszönti. Józsika kíváncsisága felkeltődött, és többet szeretne megtudni.
– Szia, kis barátom! Én vagyok Ubul manó. Te kicsoda vagy?
– Szia! Én Józsika vagyok. Mi a manót csinálsz itt az erdőben?
– Én segítek az erdőnek tiszta és egészséges maradni az újrahasznosítással. Szeretnéd megtanulni, hogyan?
Józsika lelkesen bólogatott, mindig szeretett tanulni és új dolgokat megérteni.
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
• Feltöltve: 2025. 08. 29. 21:52
• Téma: Tanulságos
• Olvasás: 13
• Olvasási idő: ~8 perc
Hol volt, hol nem volt, fent a felhők felett volt egy birodalom. Ott éltek a sárkányok. Gyönyörű környezetben a fehér felhőhabokon épült nagy színes házaikban laktak. Minden sárkánycsalád háza más színű volt. A házakat hatalmas fák vették körül, melyen madarak fészkeltek és énekeltek. A birodalom közepén egy nagy tér volt, ott játszottak és tanultak a gyermeksárkányok. Gyönyörű virágok nyíltak mindenhol, fényesen ragyogtak, áttetsző szirmaikból csillogó fények szálltak fel a magasba. Finom édes és tiszta illatot árasztanak, amely nyugalommal jár át mindent és mindenkit. Színpompás pillangók pihennek a virágokon és élvezik a rózsaszín napból áradó kellemes meleget. Minden sárkány különböző volt, egyediek ugyanúgy, mint a házaik. Nem csak a sárkányok külseje volt egyedi, de a képességeik is. A sárkánybirodalomban boldogan éltek a sárkányok. A földre soha nem mentek le. Az emberek azt hitték, hogy a sárkányok már régen nem léteznek. Itt élt Fufu, a kis sárkány a szüleivel. Édesanyja gyönyörű sárkányanya volt, piros és fehér pikkelyek csillogták be az egész testét. Édesapja a legnagyobb sárkány volt az egész birodalomban. Sötétkék és ezüst színű pikkelyei méltóságot adtak neki. Hatalmas lángot tudott fújni melyet irányítani is tudott bármilyen irányba és formába. Nagy szeretetben nevelték Fufut. De a kis sárkány nem úgy fejlődött, mint a többi sárkánygyermek. A bőre, a pikkelyei nem voltak színesek, csak szürke volt. Nem tudott megtanulni repülni, csak két métert sikerült neki. A tűzfújás sem ment, csak füst jött ki a szájából, egyszóval nagyon ügyetlen sárkányfiú volt. Nem sikerült neki semmi, emiatt nagyon bánatos és önbizalomhiányos lett. Fufu nagyon kedves, barátságos, okos és intelligens kis sárkány gyermek volt. Lulu volt a barátja. A sárkány kislány szerette Fufut, nem zavarta, hogy ügyetlen és szürke színű. Jókat játszottak és beszélgettek. Fufu is szerette Lulut, mert mindig szórakoztatta a képességével. Ugyanis Lulu láthatatlanná tudott válni, szeretett elbújni Fufu elől. Lulu nagyon szép és kedves kislány volt, babakék és fehér pikkely borította be az egész testét. Minden nap két órát az összes gyereksárkánynak a nagy téren kellett tanulnia, és gyakorolni mindazt, amit egy sárkánynak tudnia kell. Fufu számára ez a két óra maga volt a pokol. Kinevették és gúnyolták őt, mert nem mentek neki a feladatok. Különösen egy sárkányfiú, akit Viharnak hívtak. Minden nap beszólt neki valamit, és ezt a többi sárkánygyerek előtt tette. Előfordult, hogy elbújt és követte Fufut. Vihar érdekes képességgel rendelkezett, bárki hangját tudta utánozni. Mivel Fufu sok időt töltött együtt Luluval, ezért Vihar irigykedett, mert tetszett neki Lulu. Vihar Lulu hangján többször megszólalt, és ezzel piszkálta Fufut, és utána jól kinevette. Egy gyönyörű napon, amikor a rózsaszín felhő csak úgy ragyogott, a pillangók repdestek egyik illatos virágról a másikra, azon a napon Fufu nagyon elkeseredett. Volt egy hely, ahová mindig elvonult, ha nagyon bánatos volt. Egy hatalmas fa tövébe heveredett le mindig, mert ez olyan illatot árasztott az arany virágaiból, ami megnyugtatta Fufut. Felkelt és sétálni indult, ment, mendegélt, arra, amerre még soha nem járt. A felhőtalaj egyre vékonyabb volt a lábai alatt. Furcsának is találta, mert botladozott. Hirtelen egy kisebb lyukat vett észre, lehajolt és megnézte. Ahogy lehajolva nézte, a lábai alatt a lyuk hirtelen elkezdett szétnyílni, egyre nagyobb lett és teljesen eltűnt. Fufu elkezdett zuhanni egyre sebesebben, s mivel repülni nem tudott, csak kiabált és sebesen zuhant lefelé. Belezuhant a tengerbe, hatalmas csapódást, és fájdalmat érzett. A tengerben hánykolódott egészen addig, amíg a tenger kisodorta a partra. Eszméletlenül feküdt a parton, a bőrét égette a nap sugara. Egy kislány éppen arra sétált és meglátja, odamegy hozzá nézegeti. Ámulja-bámulja a nagy sárkánygyermeket. Nem fél tőle, csak tartózkodott. Fufu magához tér, kinyitja a szemét. Mindene sajogott és sok vizet nyelt, ami ki is jött belőle. A kislány megszólítja:
- Szia! Hogy kerültél ide? Mi történt veled?
- Szia! Te tudsz a sárkányelven beszélni? - kérdezte meglepetten Fufu.
- Igen, bármilyen lény nyelvén tudok beszélni. A nevem Dolli - válaszolta a gyermek.
Tovább olvasom…