Jancsika és a csizmája
Forrás: Mesterséges intelligencia által generált kép.
Holnap jön a Mikulás! Jancsika izgatottan készült, hogy kifényesítse a csizmáját, ám hirtelen rádöbbent: a csizma eltűnt! Kétségbeesve kezdte keresni. Körbenézett a nappaliban, átkutatta a szobáját, de sehol sem találta.
„Lehet, hogy kint hagytam a hóember mellett?” – gondolta. Gyorsan az udvarra szaladt. Ott állt a hatalmas hóember, amit a szomszéd gyerekkel együtt építettek. Még a délutáni hógolyócsatát is felidézte, de a csizma ott sem volt.
Végül csalódottan visszatért a házba, és akkor... meglátta! Az ablakban állt, tisztán, ragyogóan, mintha új lenne. Édesanyja már kitisztította neki, hiszen tudta, milyen szorgalmas és ügyes fiú Jancsika.
Mikulás estéje mindig különleges volt náluk. Jancsika minden évben egy hatalmas csomagot kapott a kedvenc csokoládéival és cukorkáival. Bár a családja nem volt gazdag, ez a kis csoda mindig melegségbe burkolta a szívét. A finomságokat gondosan beosztotta, hogy minél tovább tartson, és gyakran megosztotta édesszájú apukájával, miközben együtt nézték a tévét.
Aznap este is boldogan feküdt le, biztosan tudva, hogy reggel a Mikulás meglepi őt. Elalvás előtt édesanyja felolvasott neki egy történetet a kedvenc Mikulásos mesekönyvéből, a nagy délutáni játék után pedig hamar álomba merült.
Amikor mélyen aludt, apukája behozta a piros csomagot, és gyengéden beletette a kifényesített csizmába.
Másnap reggel Jancsika vidáman ugrott ki az ágyból, és az ablakhoz szaladt. Amikor meglátta a hatalmas csomagot, örömében felkiáltott: „Anyaaa! Hatalmas csomagot kaptam!” Az egész ház megtelt nevetéssel és boldogsággal.
Ez a Mikulás-nap is felejthetetlen maradt Jancsikának – nemcsak az édességek miatt, hanem a szeretetért, amely az otthonukat átjárta.
„Lehet, hogy kint hagytam a hóember mellett?” – gondolta. Gyorsan az udvarra szaladt. Ott állt a hatalmas hóember, amit a szomszéd gyerekkel együtt építettek. Még a délutáni hógolyócsatát is felidézte, de a csizma ott sem volt.
Végül csalódottan visszatért a házba, és akkor... meglátta! Az ablakban állt, tisztán, ragyogóan, mintha új lenne. Édesanyja már kitisztította neki, hiszen tudta, milyen szorgalmas és ügyes fiú Jancsika.
Mikulás estéje mindig különleges volt náluk. Jancsika minden évben egy hatalmas csomagot kapott a kedvenc csokoládéival és cukorkáival. Bár a családja nem volt gazdag, ez a kis csoda mindig melegségbe burkolta a szívét. A finomságokat gondosan beosztotta, hogy minél tovább tartson, és gyakran megosztotta édesszájú apukájával, miközben együtt nézték a tévét.
Aznap este is boldogan feküdt le, biztosan tudva, hogy reggel a Mikulás meglepi őt. Elalvás előtt édesanyja felolvasott neki egy történetet a kedvenc Mikulásos mesekönyvéből, a nagy délutáni játék után pedig hamar álomba merült.
Amikor mélyen aludt, apukája behozta a piros csomagot, és gyengéden beletette a kifényesített csizmába.
Másnap reggel Jancsika vidáman ugrott ki az ágyból, és az ablakhoz szaladt. Amikor meglátta a hatalmas csomagot, örömében felkiáltott: „Anyaaa! Hatalmas csomagot kaptam!” Az egész ház megtelt nevetéssel és boldogsággal.
Ez a Mikulás-nap is felejthetetlen maradt Jancsikának – nemcsak az édességek miatt, hanem a szeretetért, amely az otthonukat átjárta.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!