Vérvörös bazalt
Lajos Anikó
(részlet)
"(...) Testének minden porcikája, gyémántként fénylett a lemenő nap fényében. Arcvonása egy alabástrom szoborhoz volt hasonlatos. Nem látszott rajta semmi érzelem.
Csak az idő kezdte már meg a kemény páncélt. Apró, alig látható, hosszanti barázdák voltak a szeme alatt.
Szeme élt csak, amely izzó smaragdként csillogott az alkonyatban.
Csak ült a padon és várta, hogy essen az eső. Az eső, amely rögtön lehűti és megkeményíti a mélyről feltörő lávát és bazalttá keményíti azt. (...)."
"(...) Testének minden porcikája, gyémántként fénylett a lemenő nap fényében. Arcvonása egy alabástrom szoborhoz volt hasonlatos. Nem látszott rajta semmi érzelem.
Csak az idő kezdte már meg a kemény páncélt. Apró, alig látható, hosszanti barázdák voltak a szeme alatt.
Szeme élt csak, amely izzó smaragdként csillogott az alkonyatban.
Csak ült a padon és várta, hogy essen az eső. Az eső, amely rögtön lehűti és megkeményíti a mélyről feltörő lávát és bazalttá keményíti azt. (...)."
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!