Hold - kulcs
Rose Logan
Ó, édes otthon, te vár, te mentsvár. Reggel úgy fél nyolc tájban felébredtem, egy gyors zuhany és a többi rutin következett. Az éltető nedű már ott várt az asztalon (kávé), de ami elém tárult, az a rendetlenség, hajaj, ezt orvosolni kell – gondoltam, miközben lélegzetvisszafojtva türtőztettem magamat, hogy ne sikítsak, de a komfortzónámból nem akartam kilépni.
Elkezdtem a romokat eltakarítani, beraktam volna a mosást, ahogy ürítettem ki természetesen férjem nadrágzsebét, hirtelen egy titokzatos kulcs akadt a kezembe. Elkapott ott a fürdőszobában a képzelet, mámoros gondolatok jutottak eszembe:
Az első: hogy milliomos leszek, ha megtalálom a kulcs dobozát.
Második: hogy briliánsokkal teli ládát fogok találni.
Harmadik: hogy egy titokzatos ajtót nyit, ahol rejtett aranyládák vannak.
Amíg ezen ábrándoztam, észre se vettem, hogy rám esteledett. A hold helyet cserélt a nappal, bevilágította az egész lakást. Na puff, nesze neked takarítás. Akkor eldöntöttem, nyomozni fogok. Elláttam a családot, már mindenki az igazak álmát aludta, amikor én fekete ruhában, mint a James Bond-lány, kisurrantam az éjszaka leple alatt, hogy utánajárjak, mit nyit vajon ez a kulcs. Nem hagyott nyugodni a gondolat, amióta a kezemben tartottam a feltételezett álmaim kulcsát.
A gyönyörű hold volt segítségemre, végiglopakodtam, osontam a szobán, egyszer csak az előszobában ráakadtam egy rejtélyes ládára, de inkább doboznak nevezném. Megzörgettem, de ebből még nem derült ki semmi. A kulcsot belehelyeztem a rejtélyes doboz zárjába, és izgatottan vártam, hogy nyíljon ki a doboz. Persze lelombozott: nem nyitotta a rejtélyes kulcs.
Ekkor eszembe jutott párom titkos bungalója, abból gondoltam, hogy odamegyek, mert azt felettébb nagy erőkkel szokta őrizni. Innen az ötlet. Kiosontam az éjszaka leple alatt, a holdfénye volt a barátom, „ő” volt a bűntársam tervem megvalósításában. Osonkodtam–osonkodtam tovább a titkos házikóhoz.
Tá-dá! A drága férjem elfelejtette bezárni, de jó, folytatódhat tovább a nyomozás. Elkezdtem lázasan kutakodni, ez sem az – ez sem az. A nagy keresés közben egy hang megszólalt:
– Mit keresel itt éjnek évadján?!
Erre én úgy megijedtem, hogy eldobtam, ami a kezemben volt. Visszakérdeztem egyből, hogy megvédjem magamat, mivel totálisan lebuktam, megsemmisültem.
– Honnan van ez a kulcs? – kérdeztem visszakézből.
Egy kis csend után jött a válasz:
– Hát én azt honnan tudjam! Hazafelé találtam…
Elkezdtem a romokat eltakarítani, beraktam volna a mosást, ahogy ürítettem ki természetesen férjem nadrágzsebét, hirtelen egy titokzatos kulcs akadt a kezembe. Elkapott ott a fürdőszobában a képzelet, mámoros gondolatok jutottak eszembe:
Az első: hogy milliomos leszek, ha megtalálom a kulcs dobozát.
Második: hogy briliánsokkal teli ládát fogok találni.
Harmadik: hogy egy titokzatos ajtót nyit, ahol rejtett aranyládák vannak.
Amíg ezen ábrándoztam, észre se vettem, hogy rám esteledett. A hold helyet cserélt a nappal, bevilágította az egész lakást. Na puff, nesze neked takarítás. Akkor eldöntöttem, nyomozni fogok. Elláttam a családot, már mindenki az igazak álmát aludta, amikor én fekete ruhában, mint a James Bond-lány, kisurrantam az éjszaka leple alatt, hogy utánajárjak, mit nyit vajon ez a kulcs. Nem hagyott nyugodni a gondolat, amióta a kezemben tartottam a feltételezett álmaim kulcsát.
A gyönyörű hold volt segítségemre, végiglopakodtam, osontam a szobán, egyszer csak az előszobában ráakadtam egy rejtélyes ládára, de inkább doboznak nevezném. Megzörgettem, de ebből még nem derült ki semmi. A kulcsot belehelyeztem a rejtélyes doboz zárjába, és izgatottan vártam, hogy nyíljon ki a doboz. Persze lelombozott: nem nyitotta a rejtélyes kulcs.
Ekkor eszembe jutott párom titkos bungalója, abból gondoltam, hogy odamegyek, mert azt felettébb nagy erőkkel szokta őrizni. Innen az ötlet. Kiosontam az éjszaka leple alatt, a holdfénye volt a barátom, „ő” volt a bűntársam tervem megvalósításában. Osonkodtam–osonkodtam tovább a titkos házikóhoz.
Tá-dá! A drága férjem elfelejtette bezárni, de jó, folytatódhat tovább a nyomozás. Elkezdtem lázasan kutakodni, ez sem az – ez sem az. A nagy keresés közben egy hang megszólalt:
– Mit keresel itt éjnek évadján?!
Erre én úgy megijedtem, hogy eldobtam, ami a kezemben volt. Visszakérdeztem egyből, hogy megvédjem magamat, mivel totálisan lebuktam, megsemmisültem.
– Honnan van ez a kulcs? – kérdeztem visszakézből.
Egy kis csend után jött a válasz:
– Hát én azt honnan tudjam! Hazafelé találtam…
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!