Tükör - teve

Iszonyú volt már a forróság, már órák óta csak poroszkáltunk a tevékkel a hosszú - kietlen sivatagban. Jómagam csak az út miatt tanultam meg tevegelni. Nem voltam valami ügyes ebben. Lenyűgözött a sivatag látványa, a ruha amit viseltem, hogy megvédjen a naptól. Hát ezért vágtam bele ebbe a kalandba. Visszatérek csak tevegeltünk- csak tevegeltünk semmi más nem volt előttünk csak homok és homok. Mint mondtam nem voltam valami gyakorlott ezt is elbaltáztam. Nem hoztam magammal elég ivóvizet. Valahogy lemaradtam eléggé a többiektől, hiába néztem hátra előttem is homok hátam mögött is homok volt. Rettenetesen szomjas voltam már,kezdtem hallucinálni. Láttam magam előtt egy kicsi oázist leugrottam tevéről és futni kezdtem az oázis felé. - Csak egy kortyot, csak egyetlen korty vizet. Odaértem, de az oázis eltűnt. Megszédültem és a homokba zuhantam.A forró homok fogságban feküdtem, egyszer csak magamhoz tértem, kábultan néztem ki a fejemből,a semmiből előttem volt egy kis tavacska parányinak láttam. A szomjúság vezérelte agyamat: Innom kell- innom kell. Nagy nehezen erőm fogytán volt, de mégis a szomjúságom segítette akaratomat feltápászkodtam négykézlábra, kúsztam és csak kúsztam előre, amíg nagy nehézségek árán elértem a szememmel látott tavacskát. Fölé hajoltam megláttam tükörképemet:
– Jaj nem! ez csak egy délibáb…