„család” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 08. 06:31 Dráma ❤️ 1 👁️ 16

A kislány egyik nap sírva jött haza az iskolából.
A tanárok többsége persze tudta, hogy örökbe fogadott kisgyerekről van szó, mégis, amikor Maya Napsugárt az osztálytársai gyilkos tréfákkal ugratni kezdték, szegény gyereket haza kellett küldeni igazolt hiányzásra hivatkozva az iskolából, mert a tanárok többsége kicsit gyáva meghunyászkodás címén képtelen volt elmondani neki, hogy mi is a valódi igazság.
Maya sírva, pityeregve szaladt át a lakatlanságba burkolódzó lakótelepen, ahol mindenki ismert mindenkit, és a személyes-bizalmas titkoknak is megvolt a saját helyük ebben a kicsit falanszterre hasonlító mikroközösségben.
– Szervusz, Mayácska! Hát veled meg mi történt? – kérdezte jócskán meglepődve az egyik vegyesboltban dolgozó, nyugdíjaskorú bácsi, aki ismerte a kislány szüleit, és a…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 07. 17:02 Élet ❤️ 1 👁️ 26

Lóránt Etelka telefoncsörgésre ébredt. Az órára pillantott, délelőtt tizenegy, péntek. A májusi napsugarak meredek fénypászmáiban porszemcsék táncoltak. Kerek foltokat rajzoltak a takaróra, jólesően melengették a hasát.
– Ki a bánat zaklat hajnalban!? – nyújtózkodott ásítva.
Élénk lila hajába túrt, belemotyogott a készülékbe.
– Halló.
– Szia, Etus! Eljött a te időd! – dörmögte egy férfi, s a vonal megszakadt.
– Mi van!?
A telefon közönyösen hunyorgott. Lóránt Etelka megvonta a vállát, fölkelt, reggelire megevett fél tábla csokoládét, ivott rá egy bögre kólát, és műhelye felé vette az irányt. Szerencsés alkatán nem látszott a rengeteg édesség, amit reggeli, ebéd és vacsora gyanánt evett, pedig már közelített a negyvenhez. Nem kellett sokat utaznia, munkahelye a lakás egyik kis…

Írta: Vinczai Virginia 📅 2026. 02. 05. 21:25 Karácsony ❤️ 1 👁️ 25

Decemberben mindenki bolttól boltig jár, készülnek az ünnepekre. Általában az ajándékokat vagy az ünnepi ebédhez valókat veszik meg. Néha megesik, hogy olyan is kerül a kosárba, ami nem is kell. Ez így nem tetszik, régen a karácsonyi készülődés sokkal szebb és meghittebb volt.

Mikor kislány voltam, egy tanyán éltünk, mindenkitől távol. Mikor leesett az első hó, tudtam, december van, és mindjárt itt a karácsony. A testvéreimmel ajándékot készítettünk egymásnak és a szüleinknek. Olyan jó volt ezt megélni! De akkor még nem tudtam, hogy nem ezek a legjobb ünnepi készülődések.

Sosem volt sok pénzünk, de azon a télen még kevesebb. A hó sem esett, csak eső, anya szólt, hogy öt nap múlva karácsony. Aznap este a testvéreimmel összeültünk megbeszélni, ki kivel csinál apróságot. Tudtuk, nem…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 05. 07:03 Romantikus ❤️ 1 👁️ 13

Drága Feleségem!

Már számtalanszor elterveztem, hogy vajon mit is fogok neked majd mondani, ha arra kerül a sor, hogy egyikünknek távoznia kell e földi világból.

Ahogy a nappalok és éjszakák követik egymást, sokszor úgy érzem, mintha szándékos köd vagy sötét hályog borulna rám, mely egyaránt kihatással van rémálmaimra, rossz, depressziós közérzetemre, és amely minden bizonnyal rendkívül nagyban befolyásolja a világhoz való hozzáállásomat.

Még most is emlékszem arra a napra, mikor megismerkedtünk egymással. Te farmer és szokványos fiús öltözék helyett meglepően stílusosra és csinosra vetted a figurát; szoknyát vettél, hosszú, dús borostyánzuhatag hajadat kibontottad, hogy belekaphasson a gyenge déli szél, és hogy a hatást még jobban növelhesd, egy könnyed, nyárias kalapot is…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 04. 09:26 Misztikus ❤️ 1 👁️ 11

Andrei, a város szélén lakott. A szüleitől egy óriási tanyát örökölt meg. Itt nőtt fel, imádta az állatokat és a lenyűgöző tájat. A környezet pazar látványt nyújtott. Az egész terület egy völgyben feküdt. Gigantikus sziklás hegyek vették körbe, égig érő fenyvesekkel és dús növényzetű, hatalmas legelővel. A farm végében a tó vize kékesen csillogott.
Néha bement a városba, hogy a barátaival találkozzon. Futó kalandjai akadtak, de egy lány sem akart a tanyán élni. Pedig igencsak elfért volna a segítség.
Többféle mezőgazdasági géppel rendelkezett, így sokszor kérték fel bérmunkára. Az egyik alkalommal aratáshoz igényelt segítséget a szomszédja. Már pár napja dolgozott nála, amikor felfigyelt egy szőke, hosszú hajú lányra, aki éppen a széna összerakásával bajlódott. Leállította a gépet, és…

Írta: Nica F. Starling 📅 2026. 02. 03. 16:32 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 21

Tibi, hogy kímélje feleségét, eldöntötte, megcsillantja gyerekei előtt kiváló főzési tudását. Hallották már a gyerekek, hogy Apa nagyon jól főz, de Anya szeret főzni, így apa szomorúan adj át konyhában a helyét.
Szerencsére az éléskamra gondosan fel van töltve, Anya mindenre gondolt, hiszen ki tudja, mikor jöhetnek haza a család legkisebb tagjával a kórházból.
A kórházból jövet a legkisebbek meg is kérik apjukat, készítsen valami finomat.
– Apa, apa, csinálsz olyan piros levest, amit anya is szokott! – kérlelték ujjongva apjukat.
– Hát persze, lányok, ha van otthon minden, ez csak természetes!
– Apa, majd én segítek neked! – ajánlkozott a legnagyobb leány.
– Nem, köszi drágám, inkább menj és írd meg leckét, anya is biztosan annak örülne, ha jól menne minden ebben a pár napban is az…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 03. 12:22 Romantikus ❤️ 0 👁️ 11

Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít.  Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. 
	A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. 
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.  
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. 
– Miben segíthetek?
–  Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 02. 15:06 Élet ❤️ 1 👁️ 18

Ajándékba kaptuk ezt az életet.
Egy pillanat is elég, és minden eltűnik. A felépített életünk, családunk, a barátaink. Néha úgy érzem, túl biztosra megyünk, biztosra vesszük azt, hogy ha este álomra hajtjuk a fejünket, holnap reggel felébredünk. De mi erre a garancia?
A válasz az, hogy semmi.
Csak a remény marad, hogy minden ugyanúgy lesz, mint tegnap volt.
Túlságosan ragaszkodunk a terveinkhez, minden egyes napot úgy töltünk, hogy beosztásokat követünk.
Épp ezért annyira monoton minden.
Van egy-két szép emlékem, mikor egy hirtelen kapott ötlettől csak úgy elindultunk kirándulni, kikapcsolódni. Azt hiszem, ezek az emlékek azok, melyek a nehezebb napokon is mosolyt csalnak az arcomra.
Bár minden napban van valami szép, hisz van egy egészséges és csodálatos családom, viszont néha azt…