Ötödik gyereknapunk, amit hármasban csak a lányaimmal töltök. Ők éppen az ugrálóvár süppedő szivacsában önfeledten hemperegnek. Igen, pontosan öt évvel ezelőtt szabadultam ki nárcisztikus férjem rabságából. Azóta minden hétköznap és ünnepnap nélküle telik. Hogy mennyire vágytam erre, azt el sem mondhatom! Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz egyedül a mindennapokban, hiszen nem volt támaszom. Szüleim elváltak, apámról nem tudok semmit, anyám új párjával él Angliában. Testvérem nincs, nagynéniktől, unokatestvérektől nem várhattam semmiféle segítséget. Már az is kész csodának számított, hogy a válásom után fel tudtam állni. Tele voltam adóssággal. A volt férjemtől is csak fél év elteltével kaptam gyerektartást, és úgy manipulált a munkahelyén, hogy csak a legkisebb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Csonkatáró három italboltja közül a legkisebben félhomály és csend uralkodott. A nehéz sötétítő függönyöket összehúzták, az ajtót becsukták, így próbálták kint tartani a déli forróságot. A légypapír körül álmosan keringett néhány légy és szúnyog. A lámpával egybeépített ventilátor surrogásához halkan kattogva kontrázott egy cigarettatöltő masina. Egyetlen vendég, egy munkaruhás, harminchét év körüli barna férfi működtette. Valaha jókötésű ember volt, mára kezdtek az izmai fellazulni, enyhén hízásnak indult. Dús fekete hajába ősz szálak vegyültek. Barna bőrét tovább sötétítette a lemoshatatlanul beleivódott szénpor. Alkarján házilag készült tetoválás: egy szív, benne kusza betűkkel, Móni. Előtte egy korsó sör. Vastag, húsos szája sarkában cigaretta lógott. Dülledt, fekete szemét csípte a…Tovább olvasom…
David Új-Mexikóban, Santa Fe-ben élt szüleivel és húgával, Sofiával. Az egyetemi éveket azonban Kaliforniában, Los Angelesben töltötte, mivel orvosnak tanult. Kiváló sebész lett belőle, így rögtön felvették a helyi kórházba. Hamar kivívta az elismerést, és nagy szaktekintélynek számított. A kollégái és a betegek is nagyon szerették, mindenkihez volt egy jó szava. Lelkiismeretes, kedves és segítőkész, kivételesen empatikus sebésznek ismerték. Az emberek iránti szeretetét otthonról hozta a családjából. Persze akadt néhány olyan kollégája, akik irigykedtek rá a gyors sikerei miatt. Összesúgtak a háta mögött, de David nem törődött velük. Kerülte a konfliktust, amennyire csak lehetett. Hamar kinevezték osztályos főorvosnak. Sok időt töltött a kórházban és a betegeivel. Magánéletre szinte…Tovább olvasom…
Ana Angliában, Londonban él férjével és két lányával. Jelenleg az egyetemen tanít pszichológiát. A férje Thomas, aki villamosmérnök. A lányok már nagyok, és önálló életet élnek. Az idősebb Lisa, írónő, és jelenleg írói válságban szenved. Este hét órakor megcsörrent Ana telefonja. Éppen vacsorához készülődtek a férjével. – Anya…! Kérlek, segíts…! Nem tudom, hogyan tovább…! – szólalt meg sírva a telefonban Lisa. – Mi történt, kislányom? – Szorít a határidő a könyvem befejezésével, és egy fia gondolat sem jut eszembe. Már mindent megpróbáltam, de rágörcsöltem az egészre. A kiadó folyamatosan zaklat, hogy mikor adom már le a kéziratot. Így teljesen megakadtam az egésszel. Ha nem fejezem be időre, felbontja velem a szerződést. Tudod, ezen nekem most nagyon sok múlik. – Igen, tudom…Tovább olvasom…
Amikor ránézek egy régi lemezjátszóra, mindig édesanyám és kedvenc dala jut eszembe. A lemezjátszót talán valamelyik tehetős nagynénjétől kapta ajándékba. Szépen megmunkált darab volt, édesanyám nagy becsben tartotta. Azokban az években (1960) volt egy közkedvelt színésznő, Psota Irén, akinek a színészi játékát az én anyukám nagyon kedvelte. Egyszer még Budapestre is elutazott a barátnőjével, hogy megnézzék valamelyik színdarabban. A színésznőnek akkor adták ki egy bakelit kislemezét, amin két dalt is énekelt. Az egyik címe: „Bezzeg az én időmben...” A másik dal címe pedig: „Én nem akarok mindenáron férjhez menni” – már a cím is sokat mondó! Minden nap kora reggel, mielőtt munkába indult, ezt a két dalt hallgatta (az én legnagyobb méltatlankodásom közepette). Igaz, nem túl…Tovább olvasom…
Lionelnek jól menő ügyvédi irodája van Toulonban. Rengeteget dolgozik, és meg is van az eredménye. Feleségével együtt nevelik egyetlen gyermeküket, Renét, aki éppen elkezdte az egyetemet. Boldog házasságban élnek már több mint húsz éve. Kikapcsolódásként a nagyszülőktől megörökölt úgynevezett „kis rózsás házba” vonulnak vissza mindig a világ zajától, ha csendre, nyugalomra vágynak. Ez a ház a tengerpart közelében áll. A környéken is csak úgy ismerik, hogy a „kis rózsás ház”. Nem nagy alapterületű, de nagyon hangulatos kis nyaraló. A falán körben tűzpiros futórózsa nyíladozik, innen kapta a nevét. Az előkertjében különböző színű és fajtájú rózsák alkotnak mintát. Ablakából a tengert látni, melynek sós illatát enyhe szellő hozza el. A hullámok halk morajlása betölti a környéket. Távolabb…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A fantasztikusan csinos, mindig álomgyönyörűséges, leginkább Grace Kellyre hasonlító anyuka már egy tucat változatot készített víz- és temperafestményeihez, és kis grafitplasztikákat is, mégis, mikor nemrég tragikus hirtelenséggel eltávozott édesanyjáról kellett volna méltó festményt festenie, mintha teljesen földbe gyökerezett, és totálisan leblokkolt volna a keze. Mintha saját lelki fájdalmát is szándékosan át akarta volna ültetni a képre, melyet előbb türelmes, alapos gondossággal grafitceruzával szeretett elkészíteni, és csupán csak a végső simítások alkalmával kezdett magabiztossága látszata alatt víz- vagy temperafestéket használni. Időközben két tüneményes és imádnivaló gyereke is bekukucskált hozzá, hiszen gyerkőcök lévén nagyon is kíváncsiak voltak arra, hogy vajon mit…Tovább olvasom…
Szépen felöltözve ültünk az ünnepien megterített konyhaasztalnál. Mama is velünk tartott, most ő ült a helyemen. Nem bántam, szerettem, mert mindig mesélt valamit. Kevés mozgás volt, többnyire mind együtt voltunk, vacsora után is ott maradtunk az asztalnál. Csengettyű hangját hallottuk, s a gyerekek kíváncsian indultak el a nagyszoba felé. Csak néztem a karácsonyfát, ahogy gyönyörűen díszítve fényben úszott, s alatta ott vártak minket az ajándékok. Akkor kaptam őt, az első babámat. Dobozában, mint kiságyban feküdt, pici párnájával és takarójával. Egy fém főzőlapot is kaptam, étkészlettel és edényekkel. Boldog voltam. Az étkészlet rég elkopott, a baba várja, hogy valaki újra megszeretgesse.Tovább olvasom…