Írta:
Mozef Jemer
📅 2026. 04. 09. 11:51
Mesés próza
❤️ 1
👁️ 32
Esőcseppektől duzzadó, sötétkék felhők lepték el az eget. A szél egyre erősebbé vált, érezhető volt, hogy hamarosan támadni fog mindent, ami az útjába kerül.
A nyári puszta eddigi meleg, száraz látképét egyik pillanatról a másikra eltüntette a közeledő vihar. Ahogy az első villámok végigszántották az égboltot, a kis fa riadtan kérdezte a nagyot:
– Most mi fog történni?
Soha nem látott még vihart.
– Mindjárt esik majd az eső az ég felől, és oldalról tombol a szél. Évente néhányszor kell átvészelnünk ilyet, aztán minden úgy lesz, mint azelőtt – válaszolt a nagy fa.
– Fájni fog? – riadt meg a kis fa.
– Ezt egy fa sem tudhatja előre – felelte komoran a nagy.
Ketten álltak a pusztában. A nagy fa terebélyes lombjával, vastag, kérges törzsével, kemény ágaival és sziklaszilárd gyökerével…
Tovább olvasom…