16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ömlött az eső. Harry Wright egymás után szedte lépteit. Igyekezett minél előbb odaérni a Hairwood Street 25-be. Nem igazán azért, hogy minél kevésbé ázzon el, hanem inkább amiatt, hogy a munkáját elvégezhesse. Szerette, amit csinált, és elmondhatta magáról, hogy ő volt Banbury egyetlen fotósa. Mai szemmel nézve furcsán hangozhat mindez, de 1912-ben még nem volt olyan mértékben elterjedve a fotográfia, mint manapság. Lassan odaért a korábban megadott címre. Belépett a kapun, mely nem volt bezárva, majd bekopogott az ajtón. Rövidesen ajtót nyitottak. A ház ura, William Keynes, kezet nyújtott. – Üdvözlöm, Mr. Wright! Kerüljön beljebb! A fotós belépett, levette kalapját, a házigazda készségesen folytatta: – Helyezze kabátját és kalapját a fogasra! A fotómasináját és minden egyéb…Tovább olvasom…
Megesett már veletek, hogy egy kapcsolatban nem igazán éreztétek jól magatokat? Elina esetében is így volt. Magányosnak, szomorúnak érezte magát, és a mindennapos veszekedések nyomot hagytak benne. Valami hiányzott. Nem tudta pontosan, mi – talán a csendes megértés, talán a tiszta öröm. Egy nap esélye nyílt részt venni egy kiállításon, amit a város parkjában rendeztek meg. Végre valami jó is történik, gondolta. A parkban Elina alkotásai mellett számos más program várta az embereket: anime-előadások, autókiállítás, boros sátrak és különféle vetélkedők. A levegő tele volt élettel, zenével, nevetéssel. Az animések sátránál pillantotta meg őt. Egy manófülű, fekete hajú, angyalszárnyú fiú volt – magas, mosolygós, a nyakában fényképezőgép. Látszott rajta, hogy nemcsak…Tovább olvasom…