16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Bátkai anyósa már legalább öt éve él közös háztartásban a családdal. Reggeli tejeskávé Completta-tejporral és legalább három kockacukor szinte minden egyes reggel. Emellett legalább három-négy evőkanál cukrozott csipkebogyótea. Hadd hízzon az, aki szándékosan nem akarja számolni önmagán a fölösleges kalóriákat. Egy-két vékony szelet pirítós és némi vaj szükség szerint. Ez a reggeli adagja. De aztán jön az ebéd, és valóságos terülj-terülj asztalkát kér és követel meg Bátkaitól, és mikor a veje értelmes emberek módján, tehát észérvekkel szeretné elmagyarázni, hogy a dolgok méregdrágák, az anyós máris rikácsolásba kezd: – Hát nem ti akartátok, hogy hozzátok költözzek, mi?! Hát nem ti nyúljátok le a nyugdíjamat? A lányom rossz vásárt csinált veled, édes egy fiam! – közli egy nap leforgása…Tovább olvasom…
A komp éppen elhagyja a partot, amikor az utasok felfedezik Asztradenít, és ő learatja a szokásos elképedt pillantásokat. De ezek amerikaiak, nem nyüzsgik körül, büszkék arra, hogy az ő országukban rengeteg furcsa dolog van. A korláthoz állunk, a szemközti partokat figyeljük, s közben Asztradení a történelemkönyvből olvassa Ellis Island történetét. A sziget innen még nem látszik, de a Szabadság-szobor igen. Egy kisfiú mégiscsak odajön hozzánk, barna bőrű, göndör hajú, az amerikaiak úgy mondják, latin. Kíváncsian nézegeti Asztradenít, aki nem sokkal magasabb nála, pontosan százegy centi. Asztradení ugyanolyan kíváncsian néz vissza rá, mert mindenre és mindenkire kíváncsi. – Helló – mondja a kisfiú. – Helló – feleli Asztradení azon a hihetetlenül magas, de átható és zengő hangján, amitől…Tovább olvasom…
Koppenhága utcáit hó borította, és a karácsonyi fények halk táncot jártak a kövön. Az árvaház apró ablaka mögött Netti, az árva kislány, ült. Szíve mélyén egyetlen vágy élt: egy család, amelyhez tartozhatna, és akivel megoszthatná a szeretetet. A gyertyaláng halványan világította meg arcát, és a kandallóban ropogó tűz hangja adta csak a csendet a téli éjszakában. A kislány kezében egy titokzatos levelet szorongatott, amelyet éppen a párnája mellé hagytak. Csak ennyi állt rajta: „Ma este ne félj, valami csodás történik majd.” Netti szíve hevesen vert, és bár nem értette, ki küldte, valami meleg érzés futott végig rajta. Talán ma este megtörténik az, amiről oly rég álmodott. Ahogy az óra az éjféli harangot kondította, halk kopogás hallatszott az ajtón. Netti remegve lépett az ajtóhoz…Tovább olvasom…
Az angyal csendben lépdelt a virágos kertben, szárnyai fényt szórtak a hajnali ködre. Kezét a kislány vállára tette, hogy bátorságot adjon. A gyermek egy régi könyvet szorított magához, benne elfeledett imákkal és reménnyel. Minden lépésnél hallatszott a múlt suttogása, mégis béke született. A kert kapuja megnyílt, és a város romjai mögött új út ragyogott. Az angyal mosolya ígéret volt: védelem, tanulás és szeretet, amely hazavezeti őket. Azért, mert a hit láthatatlan fonala összeköti a sebezhető szívet az örökkévaló fényével, s a csendes gondoskodás erősebb, mint bármely félelem, vihar vagy veszteség, mely próbára teszi az embert, mégis felemel, megtart, vezet, hazáig.Tovább olvasom…