„iroda” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 04. 06:41 Romantikus ❤️ 1 👁️ 10

Ignác világ életében takarító volt. Egy diplomás, önálló értelmiségi takarító. Mondhatnák a laikusabbak, hogy hát igen! Mert olyan világ volt, hogy akinek bizalmi, – mondhatni – protekcionális, és egyéb befolyásos jellegű kapcsolatai akadtak, azok érvényesültek jóformán az élet bármilyen területén.
Pedig ha valaki, akkor aztán Ignác a maga sokszor különös, különc, már-már kissé csetlő-botló, szeleburdi, és persze méltán habókos módján a targoncavezetői, árufeltöltői tanfolyamoktól kezdve egészen a szoftver- és számítástechnikai tanfolyamokig jóformán mindent vitéz módon elvégzett, és bár számos hivatalos papír, és nyomtatvány birtokosa volt, amit megcsinált, abban a percben, hogy az egyetemen is átvette szerénykedő bölcsészdiplomáját cumma cum laude, egyre kiábrándult realizmussal, és…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 16. 22:39 Önismereti ❤️ 2 👁️ 12

Paula már a negyedik ikszen túl volt. Évek óta keményen dolgozott, és már elfelejtette, mi az a pihenés. Az irodában reggeltől estig pörgött, a munka volt az élete, míg egy reggel a határidők, a pánik és a folyamatos telefonhívások között egyszer csak úgy érezte, hogy mindent elvesztett. Egy hiba, egy fontos e-mail elfelejtése és az ügyfél dühödt hangja a telefonban végleg elérte nála a határt.

Kétségbeesetten lépett ki az irodából. A folyosón számára a munkahelye mintha teljesen idegen lett volna. Úgy döntött, hogy azonnal elutazik. Nem gondolkodott tovább. Nem érdekelte, hová, csak el kellett mennie.

Másnap már egy trópusi szigeten landolt. A levegő fülledt melege, a tenger sóssága keveredett a virágzó hibiszkuszok, jázminok és frangipániák édes illatával. A vízesés zúgása már…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 13. 07:00 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 11

Jóformán már alig emlékezett arra, amikor először mondták azt neki, hogy nyugdíjba mehet több mint negyvenhárom és fél éves szolgálati idő letelte után. Ebben természetesen nem számították bele azt a zsebből-zsebbe kapott, ún. feketén megszerzett, főként alkalmi munkákat, mellyel önkéntelenül is arra törekedett szorgalmas, dolgos kisemberként, hogy szerény jövedelmét kicsit kiegészítse. Elvégre nagyon is jól jön, és rendkívül hasznos, ha az ember legalább három, négy lépéssel előrébb gondolkodik, akár a sakkjátékban, így – mondhatni elviekben – nem éri váratlan meglepetés.
Éppen javában egy egérlyukszerű, üvegfallal ellátott, aprócska kis irodában rendezgette kényelmesnek aligha nevezhető, irodai forgószékén egyensúlyozva a hivatalos dokumentumokat, és igyekezett megfejteni a…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 09. 20:03 Élet ❤️ 1 👁️ 14

Ma be se mentem dolgozni, annyira felzaklatott, ami tegnap az irodában, majd az azt követő időben történt.
Ági, a titkárnőm behozta a megbeszélt iratokat, letette az asztalra, majd váratlanul lehajolt, és villámgyorsan szájon csókolt.
Már korábban is észrevettem, hogy nagyon nyomul rám, de azt mégsem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedik.
Abban a pillanatban nyitott be az ajtón a
menyasszonyom, Éva, akivel találkozót beszéltünk meg aznap délutánra.
Kicsit korábban végzett a munkahelyén,
és azt gondolta, meglepetést szerez nekem.
Rettenetesen kínos volt a szituáció.
Mondanom se kell, hogy Éva dühösen kirohant, én utána, de meg sem volt hajlandó hallgatni.
Mentem, mint egy őrült ki a hóba, és kiabálva könyörögtem, hogy beszéljük meg – az egész, amit látott, egy fatális tévedés, „nem…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 04. 21:37 Élet ❤️ 0 👁️ 19

Ma be se mentem dolgozni, annyira felzaklatott, ami tegnap az irodában, majd az azt követő időben történt.
Ági, a titkárnőm behozta a megbeszélt iratokat, letette az asztalra, majd váratlanul lehajolt, és villámgyorsan szájon csókolt.
Már korábban is észrevettem, hogy nagyon nyomul rám, de azt mégsem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedik.
Abban a pillanatban nyitott be az ajtón a menyasszonyom, Éva, akivel találkozót beszéltünk meg aznap délutánra.
Kicsit korábban végzett a munkahelyén, és azt gondolta, meglepetést szerez nekem.
Rettenetesen kínos volt a szituáció.
Mondanom se kell, hogy Éva dühösen kirohant, én utána, de meg sem volt hajlandó hallgatni.
Mentem, mint egy őrült ki a hóba, és kiabálva könyörögtem, hogy beszéljük meg, az egész, amit látott, egy fatális tévedés, „nem…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 24. 07:25 Élet ❤️ 1 👁️ 11

Hajnali fél ötre jár az idő. Szempillái már megint beleragadtak a csipák iszapos masszájába. Azonnal a tisztálkodási műveletek legkényesebb része következik, ami csak elképzelhető! Fürdőszobába siet, és megpróbálja kiszabadítani még jócskán éber kómában leledző, hamvas, holdvilágszerű arcát az álom, és az ébrenlét közötti tartós fogság sávjából! Előbb az arcmosással kezdi, aztán jöhet a fogmosás. Fésűjét nem igazán szokta használni, mert rendszerint hozzászokott, hogy rövid, extravagáns, tüskeszerű tincseivel hívja fel magára a figyelmet; mintha ez is hozzátartozna egyedi, egyéni személyisége különleges márkajelzéseihez! Tegnapról talán még maradhatott egy kis szelet csokis süti, vagy valamilyen emberi gyomornak is elfogadható élelmiszer, és egy kis csokitej! A csokoládé tartós, és…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 09. 06:14 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 28

A folyosó jobb oldalán a legnagyobb iroda volt a főmérnöké. Ajtaját félig nyitva tartotta, szerette látni, hogy ki megy el előtte. Maya, tizenhat éves gyakornoklányként naponta többször végig loholt a folyosón. Reggel a hivatalban dolgozók friss postáját osztotta szét, délután pedig a postázandó leveleket gyűjtötte össze. Amikor Horváth főmérnök ajtaja előtt lépdelt, hevesebben vert a szíve. Volt valami megfoghatatlan sárm az ötvenes éveiben járó férfiben. Gesztenyebarna szemeivel nemcsak nézett, de szinte kérdezett is. Beszélő szemei vannak – gondolta magában a lány. Bárcsak válaszolhatna a kérdéseire. 

– Jöjjön be, kedves, miért áll ott bátortalanul az ajtóban, mintha a lábai a földbe gyökereztek volna! – szólt a lányhoz egy tavaszi délután a főmérnök.

– Elnézést kérek! Csak azon…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 20. 07:00 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Néhány éve meglátogattam egyik iskolai haveromat egy cégnél, ahol akkoriban dolgozott. Amint beléptem a szobányi méretű, tökéletesen beüvegezett liftbe, és halk, duruzsuló zeneszó fogadott, mintha azonnal átláthattam volna a vállalati manipulációs politika minden ördögi csínját-bínját. Ti. a munkavállalókat miként lehet hatékonyan, rábeszélő, szép szavakkal manipulálni, hogy elsősorban közalkalmazotti fizetésekért görizzenek egész álló nap, és mire év végére kerül a sor – a hatásos reklámkampány során –, szintén elhitetik velük, hogy fényes előléptetési lehetőségek várnak még rájuk, csupán csak még egy-két évet kell várni szépen csendben, meglapulva, semmiről sem tudva, és természetesen a lehető legalázatosabban.

Amint kiléptem a liftből, fogadóterem helyett széles, téglalapszerű…