„írónő” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 20. 10:42 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 23

Talán már a szüleim is ezeken a vasúti kocsikon utaztak távolabbi céljaik felé, amin ma én is utazhattam haza a Heves megyei városból nógrádi kicsiny falumba. A viszonylag rövid, 59 km-es utat cirka másfél óra zötykölődéssel élhetem át. Sima, hétköznapi nap lévén a MÁV úgy gondolta, hogy egyetlen egy szerelvény elég lesz, hogy szállítsa az utasokat. Kicsit elszámíthatta magát, mert annyian voltak, hogy minden hely foglalt lett, sőt még az utastéren kívüli részben is tartózkodtak. Végül is ennek is van előnye. Az emberek kénytelenek szóba elegyedni egymással, már csak azért is, hogy megkérdezzék, leülhetnek-e mellénk.

Gyakran utazom, ilyenkor általában könyvet olvasok vagy rejtvényt fejtek, néha pedig a közösségi médiában szörfözök. Ma viszont egyikkel sem „értem rá” foglalkozni, mivel…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 27. 09:41 Rejtély ❤️ 0 👁️ 21

Ana Angliában, Londonban él férjével és két lányával. Jelenleg az egyetemen tanít pszichológiát. A férje Thomas, aki villamosmérnök. A lányok már nagyok, és önálló életet élnek. Az idősebb Lisa, írónő, és jelenleg írói válságban szenved.

Este hét órakor megcsörrent Ana telefonja. Éppen vacsorához készülődtek a férjével.

– Anya…! Kérlek, segíts…! Nem tudom, hogyan tovább…! – szólalt meg sírva a telefonban Lisa.
– Mi történt, kislányom?
– Szorít a határidő a könyvem befejezésével, és egy fia gondolat sem jut eszembe. Már mindent megpróbáltam, de rágörcsöltem az egészre. A kiadó folyamatosan zaklat, hogy mikor adom már le a kéziratot. Így teljesen megakadtam az egésszel. Ha nem fejezem be időre, felbontja velem a szerződést. Tudod, ezen nekem most nagyon sok múlik.
– Igen, tudom…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 30. 00:05 Élet ❤️ 0 👁️ 10

Az idősödő írónő Eva egy csendes nyári délután kis kosarát telepakolta finomságokkal, csokoládés keksszel, frissen lefőzött kávéval.
Csak úgy, mint ahogyan azt régen szokta,
mikor még együtt volt a férjével.

Francois már jó pár éve elhagyta.
Akkor azt hitte, a bánatba százszor belehal. A mentő hangos szirénázással száguldott vele a klinikára.
Szerencsére nem így történt, ezt is ki kellett bírnia.

Azóta viszont képtelen volt egyedül kijönni a folyópartra, ahol minden virág, fű és fa a szerelmük nyomát őrizte.
Most viszont hirtelen ötlettől vezérelve elhatározta, hogy végigsétál az ösvényen, ahol valamikor kézen fogva, szerelmesen andalogtak.
Leszámol a múlttal, és elbúcsúzik végre a fájdalmas emlékektől és csalódásoktól.

Csokorba szedte a nyári vadvirágokat, pont olyanokat…