Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 03. 03. 12:38
Élet
❤️ 5
👁️ 35
A nyolcadik b-ben, biológia órán, a szokásos műsor ment. Pappdave járkált a teremben, lármázott, papírgalacsinokkal dobálózott. Alattvalói tapsoltak, nevettek. Az ablak melletti sorban, a harmadik padban ülő lány, nagyon unta. Mozgékony, szív alakú arcán utálkozó kifejezés ült. Seszínű, boglyas haja miatt, a Pitypang névvel illették az osztályban. Jobb volt, mint a régi iskolájában, ahol Rackának, vagy Birkának szólították.
Fejét lehajtotta az asztalra. Álmos volt, Öcsi megint rosszul aludt az éjjel, és olyankor másnap, az egész család fáradt. Félálomban hallotta, ahogy a tanárnő kiküldi a rendbontót a folyosóra. Arra rezzent fel, hogy a nevét hallja.
– Georgina! Otthon kell aludni! Mindenki vegyen elő egy a lapot, és írja rá a nevét! Tíz kérdés, hetven százalékig egyes!
– Remek! –…
Tovább olvasom…
Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 02. 22. 10:39
Élet
❤️ 2
👁️ 28
Még éjszaka volt, mikor kilépett a lépcsőházból. Az utcán sivár csönd fogadta. Alvó autók között macska surrant, maga után húzva megnyúlt árnyékát.
Szemerkélő esőben gyalog indult, a szűk egy kilométerre lévő autóbuszgarázs felé. Megállt, rágyújtott. A gyufa lángja egy pillanatra megvilágította borostás arcát, aztán ellobbant. A füst égette a torkát, tüdejét, hosszan harákolt.
A garázsba érve, a kinti nyugalom után, mintha egy másik világba csöppent volna. Éles fény, zsivaj, hahotázás, káromkodás. Elkérte aznapi munkalapját, váltott néhány szót a kollégákkal, és kiment a tárolótérbe. A feje zsongott a benti lármától, szájában kellemetlen savanyú íz a kávétól. Sikertelenül próbálta kiköpni. Aznapra a 95-ös járatra osztották be. Sohasem szerette ezt a vonalat. A tizedik kerület legmélyebb…
Tovább olvasom…
Írta:
Magdus Melinda
📅 2026. 02. 16. 18:05
Élet
❤️ 2
👁️ 27
Azt gondoltam, hogy csúnyább leszel. De nem. Sármos arcodon semmit sem csúfított a halál. Mimikai ráncaid még most is jól állnak neked, az idő és a dolgos évek által vésett redők nem ártottak semmit a kinézetednek. Talán egy kicsit sápadtabbnak tűnsz, de ez természetes ebben a helyzetben. Mindig így néztél ki ifjúkorod óta. Hosszú évek óta nem láttalak, most meg itt sírok fölötted fekete ruhában. Te meg, mint egy vőlegény kimosakodva, fehér ingben, öltönyben lehunyt szemmel alszol. Pedig az öltöny nem volt a kedvenc ruhadarabod.
Amire először emlékszem rólad, az a szemedben bujkáló cinkos mosolyod volt. Gyermekként talán még szerelmes is voltam beléd. Csak az tartott vissza, hogy be is valljam neked, hogy rokoni szálak fűztek hozzád. Méghozzá elég közeli, a nagybácsikám voltál. Apám…
Tovább olvasom…