16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Figyelj szerintem maradjunk csak barátok... – kezdte fel-le járkálva a nappaliban a fiatalos, filigrán, mindig csinos, harmincas nő Nóri. – Már megbocsáss, de mit jelent az, hogy csak barátok? – nézett rá kissé értetlenkedve a negyvenhez közelítő férfi Gyuri, akit a legtöbben valósággal megfedtek, hogy mit akarhat egy éretlen kislánynak látszó nőtől. – Hát... szóval... ez azt jelenti, hogy mostantól jó volna, ha egy kis ideig hanyagolnánk egymást! Ha érted, hogy mire gondolok? – hangja komolynak tűnt, és kimért volt. Márha a fölényhelyzet ezt lehetővé tette. – Ez övön aluli ütés volt édesem! Ugye te is tudod! Aljas, szemét dolog! – Légy szíves! Ne kezdj el nekem itt érzelgősködni, szentimentálisan ömlengeni a szerelem metamorfózisairól, mint abban az idióta versedben is!…Tovább olvasom…
A Hold fénye gyönyörűen csillogott a tenger hullámain azon a késői estén, amikor Jason elkeseredetten ült a langyos homokban a parton. Mellette egy üveg bor, amelyet lassan kortyolgatott, de keserű és fájdalmas érzésein ez sem segített. Gondolatai és érzései sötét csapdába estek, ahonnan semmi sem szabadíthatta ki. Mindent megpróbált az elmúlt egy évben, de úgy tűnt, már csak a tenger maradt, hogy elnyelje őt a fájdalmával együtt. Meghúzta az üveget utoljára, majd elindult a víz felé. De mielőtt elérte volna a hullámokat, megtorpant. Magába nézett, és elárasztották a gondolatok, amelyek az utóbbi időben kíméletlenül gyötörték. Miért lett minden ilyen kilátástalan? Mit rontottam el? Miért hagyott el mindenki? Vajon van még értelme bárminek is? Nincs már erőm semmihez... De tényleg…Tovább olvasom…