Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 19. 22:28
Spirituális
❤️ 0
👁️ 17
Az Asszony a tükör elé állt. Nem a ráncait nézte, és nem is a vonásait fürkészte. Mélyen a saját szemébe nézett, oda, ahol a történetei laktak.
Hirtelen felidézte azokat az éjszakákat, amikor a párnája vizes volt a könnyektől, és azokat a délutánokat, amikor a düh úgy égetett a mellkasában, mint a parázs. Emlékezett a csalódások ízére, amely olykor keserű volt, mint az üröm. De ahogy ezekre gondolt, nem gyengeséget érzett.
Egy különös, forró hullám indult el a szívéből. Érezte, ahogy a gerince kiegyenesedik, és az arca kigyúl egy belső fénytől.
– „Ez vagyok én” – suttogta. – „Nem a tökéletességem tesz széppé, hanem a bátorságom, amivel végigjártam a sötétséget.”
Rájött, hogy a szépsége nem egy állapot, hanem egy győzelmi jelentés. Minden „átkozott” nehéz pillanat egy-egy ékszer lett a…
Tovább olvasom…